Az elmúlt héten bejárta a sajtót a hír, miszerint az illetékes osztrák bíróság ítélete szerint jogszerű a schattendorfi (somfalvi) határzárat eredményező gyalogos zóna, azonban ez nem igaz . Nem ez történt, a hatóság ebben az eljárásban nem ezt vizsgálta. Az első fokon eljáró eisenstadti (kismartoni) bíróság polgári peres eljárásban kártérítés ügyében hozott határozatot, ugyanis az NZP Nagy Legal ügyvédi iroda a kerülőút miatt keletkező többletköltségét szerette volna az önkormányzattól kikényszeríteni.
Történt ugyanis, hogy a nemzetközi ügyvédi iroda két munkatársának a határ mindkét oldalán volt dolga, ám az átlépési pont lezárása miatt Sopron felé kellett kerülniük.
Legutolsó videójukban erről az esetről adnak számot, mely még nem az országhatárhoz vezető fizikai korlátozásával és a sétálóutcáról, valamint az ezeket lehetővé tévő önkormányzati rendeletről szól. Ez a rendelkezés akkor még nem volt hatályban, akkor még a lassú és vontatott építkezés miatt nem volt járható a határ. Az aktuális bíróság ítélet szerint azonban az építkezést tűrni kötelesek a felperesek. Az első fokú ítélet nem jogerős, a felek a bécsi ítélőtáblán találkozhatnak legközelebb. Találkozhatnak, amennyiben a polgármester és jogász tanácsadója megjelenik, hiszen ezt a felperesek kifejezett kérésére ellenére nem tették meg Kismartonban, azaz nem próbálták megvédeni álláspontjukat személyesen.
A határzárral felérő beléptető rendszer megtámadására, a közigazgatási eljárások megindítása most nyílik meg a lehetőség, hiszen az schattendorfi önkormányzat megkezdte a kérelmek elbírálását. A kérelmekkel kapcsolatban maga a polgármester, Thomas Hoffmann (SPÖ) adott tájékoztatást február 1-i levelében, melyet az interneten is közzétettek. Az önkormányzathoz január 29-ig 438 kérelem érkezett be, ennyien szerettek volna Ágfalva és Schattendorf között a legrövidebb úton átlépni az osztrák-magyar határt.
A 438 kérelmezőből 217 magyar, 221 osztrák illetőségű. Engedélyt kapott mindez idáig, azaz a kérelmét pozitívan bírálták el 126 osztrák és 33 magyar polgárnak.
Az adatszolgáltatásban arról írnak, a kérelmek indoklásakor a személyes vagy gazdasági érdeket vizsgálják. Példaként felhozzák, ilyen személyes érdek lehet ha a sétálóutcában található szociális intézményben élő hozzátartozót látogatna meg valaki, vagy egy ott dolgozó szeretné megközelíteni a munkahelyét. Ebből arra lehet következtetni, hogy az önkormányzat a sétálóutcán való áthaladás lehetőségét csak rendkívül indokolt esetben adhatja meg, főképp a célforgalomra szeretnék korlátozni a határátlépési pont működését.
Visszatérve a kérelmekhez, az elutasított megkeresések adnak jogalapot további jogorvoslati lehetőségre, várhatóan ezt is több szinten fogják vizsgálni az osztrák hatóságok. Az NZP Nagy Legal ügyvédjei továbbá az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF) is fordultak, hiszen a jelen intézkedést homlokegyenest ellenkezik az egykori célokkal. A határon átnyúló közlekedési kapcsolatok helyreállítására kaptak támogatást az érintett települések, ebből készült el a jelenlegi út. Az ingázók érdekeit is képviselő iroda továbbá az Európai Bíróság felé előzetes döntéshozatali eljárás irányában is kérelmet nyújtott be.
Érdemes felidézni, Ágfalva és Schattendorf között a TRANSBORDER projekt terhére, uniós forrásból 2010-ben vegyes használatú út épült 5,5 méter burkolatszéleségre bővítve a korábbi közúti kapcsolatot. A projekt célja nem volt más, mint a a schengeni egyezmény, másrészt az EU közlekedéspolitikája alapelveinek, célkitűzéseinek teljesítése.
Schattendorf honlapjáról mind a mai napig letölthető az a magyar nyelvű sajtóanyag, mely a projektet méltatja. Más kérdés, hogy a hirtelen megnövekedő forgalom már az első években komoly problémát szült, erről és az osztrák fél folyamatos hátráltatásáról az ágfalviak helyi újságja is beszámolt. Az azt követő eseményeket még inkább elmérgesítették a helyzetet, hiszen előbb időszakos korlátozás, majd a sétálóutcás rendelettel lényegében teljes zár volt a burgenlandi kistelepülés válasza.
