Ha kívülállóként tekint valaki Sopronra, akkor bizony egy szép, gazdag történelmi múlttal rendelkező, hangulatos kisvárost lát, ahol eszméletlen a tárgyi fejlesztések sora és az anyagi jólét is mindennapos. De ha őszinték vagyunk és nem a propaganda mentén kommunikálunk, akkor a fenti megállapítások olyanok, mint egy szép kirakatban az aranycelofánba csomagolt masnis díszdoboz. Csábító, jól is néz ki, de belül a tartalommal azért van gond.
Lassan már csak a látszat az, ami miatt megvan a város presztízse, mert bizony már itt is sokasodnak a problémák és már itt sincs kolbászból az a bizonyos kerítés. (Mondjuk igazából nem is volt!) Bármennyire is igyekszünk egy ideálisan megalkotott festői képet az idelátogatóknak prezentálni – akár magának Orbán Viktor miniszterelnöknek is – mi, akik valóban itt élünk látjuk, érzékeljük, tapasztaljuk és megéljük a helyi problémákat.
Legyünk őszinték! Ha nem lenne itt egy kőhajításnyira Ausztria és csupán a dübörgő magyar gazdaságból kéne megélnünk, akkor teljesen más lenne a leányzó fekvése, de a fenti szempont miatt mondhatni szerencsések vagyunk. Igaz, ennek a határközelségnek is megvannak a maga árnyoldalai, de kijelenthető, hogy mi itt Sopronban jellemzően abból a fránya és hanyatló nyugatból élünk, amit a politikai közbeszéd hajlamos időnként ostorozni.
Vajon most, amikor itt járt Orbán Viktor miniszterelnök – akinek a tiszteletére még a Szent Mihály-templomtól a Fő térre vezető utcai fatörzseket is adventi díszkivilágításba öltöztette a város és a falevelek összesöprése mellett a megmaradt kis hókupacokat is elszállíttatta – a fáklyás és baráti kíséret mellett haladva hallott arról, hogy milyen problémákkal küzd a helyi lakosság? Volt olyan bátor helyi politikusunk, aki tájékoztatta, hogy már itt is megélhetési, lakhatási és egyéb problémák sokasodnak? Mondták neki, hogy az elszegényedés itt is egyre jobban tapasztalható? Hogy a közbiztonság érdekében, nagyobb támogatásra lenne szüksége a rendőrségnek? Mert beszélni neki valaki a belső migráció jelentette gondokról? Mondták neki, hogy a város polgárságának a jelentős része Ausztriából él? Elmondta az egyébként sport és focibarát miniszterelnöknek valaki, hogy a nemzeti sportvárosban egyre több egyesület is gondokkal küzd? Mert valaki őszintén beszélni vele? Egyáltalán, engedtek valakit beszélni vele a mindennapokról?
A probléma valahol ugyanaz lehet, mint a történelem során mindig. Végre ellátogat egy vidéki városba az ország első számú vezetője és úgy elszeparálják, hogy csak a „megbízható” pártemberek és szimpatizánsok kerülhetnek a közelébe, akiktől csak a csodálat, a köszönetnyilvánítás és a bólogatás jöhet szóba, az érzékenyebb és kellemetlenebb témák nem. Ennek ellenkezőjéről egyébként mindig Mátyás király legendái jutnak az eszembe, aki a mondák szerint éppen ezért járt néha álruhában a nép közé, hogy személyesen szerezzen tapasztalatot és ne kelljen csupán azokra hagyatkoznia, akik az ő hű katonái. Persze nem várható el, hogy Orbán Viktor álruhában köztünk járjon, azonban egy kis kerekasztal beszélgetésre sort keríthetne a vidéki portyái során, amelyre tényleg a helyi civileket képviselő és pártpolitikától mentes embereket kellene meghívni és velük egy amolyan valós konzultációt folytatni. Azonnal élesebb képet kapna a miniszterelnök a mindennapi életről, ami persze valljuk be, nem érdeke az őt körülölelő tanácsadók sokaságának és ami miatt talán éppen ezért nincsenek is szervezve ilyen jellegű találkozók.
Csak egy példa. Most így a karácsonyhoz közeledve szinte naponta olvasható a közösségi portálon, hogy maga a helyi önkormányzat és önkormányzati képviselők, helyi pártok, egyesületek, különböző civil szervezetek, iskolai osztályok, közösségek és magánszemélyek is különböző adományokkal igyekeznek segíteni a helyi társadalom olyan szintjére sodródott embertársainknak, akiknek bizony a mindennapi betevő beszerzése is óriási gondot jelent. Hatalmas tisztelet és elismerés jár mindazoknak, akik ezekben az adományozásokban részt vesznek és példás emberségükről tesznek tanúbizonyságot. De minek is a jele mindaz, hogy erre egyre nagyobb szükség van? Bizony az, hogy már itt is, az ország több pontjáról is csodált városban is süllyed az életszínvonal és bizony nem is olyan frankó minden. Bizony itt is egyre nehezebb, sokaknak pedig szinte kilátástalan a helyzete és a létszámuk is úgy tűnik évről-évre emelkedik. Sajnos.
Persze remek eredmények és fejlesztések is vannak városunkban – köszönet érte – hiszen lett gyorsforgalmink, lett egy versenyuszodánk, megújult a Szent Mihály- templom, lett parkolóház és folyamatosak az útfelújítások, sorjáznak a tervek mégis hiányérzete van az embernek. Mert ezek ugyan tényleg jól néznek ki a kirakatban, de ezeknél sokkal nagyobb probléma az, hogy ha levesszük azt a bizonyos masnit a díszdobozról, és lefejtésre kerül a csomagolás, akkor az igazi érték, a biztos megélhetés, az életképes jövőkép nincs a ládikóban.
Vegyük észre, a propaganda ugyan egy remek dolog, azonban egy idő után az emberek rájönnek hogy az csupán reklám, aminek sok esetben köze sincs a valósághoz.
Leczovics Zsolt
Ez is érdekelheti:
