Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt és ez talán annak is a következménye volt, hogy az említett blokk országai közül ott erőteljes volt a klasszikus értelemben vett diktatórikus “kormányzás”, amit a Román Kommunista Párt elnöke Nicolae Ceaușescu vezetett karöltve feleségével Elena Ceaușescuval és amely időszak 1965-től egészen az említett forradalomig 1989-ig tartott.
A rezsim elleni felkelés persze Romániában sem máról-hónapra történt, hiszen a megelőző évek Ceaușescu munkássága ( megalomán építési projektek, megszorító programok, egyre erősödő rendőrállammá – Securitate – válás, szegénység, falurombolás program, amely során a vidéki közösségeket és a magyar, szász, valamint más nemzeti kisebbségek felszámolása volt a cél, stb. ) egyre erőteljesebben váltott ki nem tetszést és ellenállást az ország polgáraiban. A nép általi elégedetlenség egyik erőteljes jele a 1987. november 15-én Brassóban történt felkelés volt, ahol románok és magyarok közösen kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az elviselhetetlen életkörülmények és a hatóságok rendszeres zaklatásai ellen, ám azt akkor még a katonaság gyorsan leverte és az államhatalom azonnal keményen megtorolta a résztvevőkkel szemben. Szinte ezzel egy időben egyre nagyobb figyelem fordult a világ minden részéről Románia felé, ahonnan egyre aggasztóbb és rosszabb hírek szivárogtak ki, amelyek elviselhetetlen körülményekről, az alapvető szükségletek hiányáról, a diktátor szemérmetlen személyi kultuszáról, eszeveszett költekezésekről és a terrorról szóltak. Természetesen a román biztonsági szervezetek próbálták a valóságot eltitkolni a világ figyelme elől és terelő hadműveletet is bevetettek, amiben főszerepet játszott az, hogy magyarellenes és nacionalista érzelmeket próbáltak gerjeszteni, miszerint a nyugati államok felelőtlenül és önkényesen avatkoznak be Románia belügyeibe, különösen bírálva a hazánkat Magyarországot, amelynek célja a stratégiájuk szerint Erdély visszaszerzése volt.
A forradalom igazi szikrája aztán 1989. december 15-én Temesváron pattant ki, ahol a Ceaușescu rezsim Tőkés László református lelkészt ( aki korábban több helyen is nyilvánosan is felemelte a hangját és még a Magyar Televízió Panoráma című műsorában is beszámolt a román hatósági intézkedésekről amelyben erősen bírálta a bukaresti rezsimet és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását ) és családját kiakarta lakoltatni. A hatalom által elrendelt akciót Temesváron azonban több százan élőlánccal próbálták megakadályozni , azonban éjfél után ezt sikerült végrehajtania a felfegyverzett erőknek, amelynek nyomán azonban a nép tüntetést kezdett és behatolt a megyei tanács épületébe, ahonnan kidobálták és tűzre vetették a diktátor képeit, a párt iratait és szórólapjait valamint a kommunista hatalom szimbólumait. Ekkor azonban elvesztette teljesen a kontrollt a kivezényelt rezsimvédő katonai erő és használva a fegyvereket szinte vérfürdőt rendezett, amelynek számos halálos áldozata volt.
Panoráma-interjú Tőkés Lászlóval, 1989 – teljes
Panoráma-interjú Tőkés Lászlóval, 1989 – teljes
Ennek hatására a megmozdulások egyre több városra terjedtek át és bár Ceaușescu próbálta a román nyilvánosság felé az általa bitorolt állami TV-ben és rádióállomáson elbagatellizálva azt kommunikálni, hogy ezek az események csupán reakciós körök illetve huligánok provokációja nem igazán járt sikerrel, mert a lakosság a nyugati rádióállomásokon keresztül értesült a temesvári mészárlásról és arról is, hogy bizony egyre több helyen zajlik a népfelkelés.
1989. december 21-én Ceaușescu egy nagy tömeggyűlést hívott össze Bukarestbe, amelynek célja talán az volt hogy megerősítse az általa még mindig egységesnek vélt román nemzet erejét és ahol a közel 100 000 fős tömeg előtt méltassa a Központi Bizottság erkélyéről a szocialista forradalom és a román fejlett szocialista társadalom jelentős eredményeit. Bepróbálkozott egy olyan ígérettel is, hogy fizetésemelést ad a munkásoknak, azonban az első sorokban álló propagandistákon kívül ez már nem igazán volt hatással az emberekre. Ekkor egy váratlan dolog történt, ami talán megadta a végső lökését annak, hogy kitörjön a forradalom, hiszen egy petárda robbant a tér egyik oldalán, amely nyomán a tömeg felbolydult és mondhatni fékezhetetlen lett. Az erkélyről a diktátor és felesége ugyan megpróbálta továbbra is csendre és fegyelemre inteni a tömeget, de ez már hasztalan volt, így aztán inkább eltűntek az épület falai között. A szétszéledő tömeg jelentős része aztán ellepte a környező utcákat, és antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kezdett kiabálni, amelyhez egyre többen csatlakoztak és ami csak nem akart alábbhagyni. Mindeközben a diktátor igyekezett kitalálni a fékezhetetlen tömeg leverésére vonatkozó tervet, amit aztán a megvalósítás követett és valóságos véres utcai összecsapásokba torkollottak az események. Ekkor úgy tűnt sikeres volt a rezsim megtorló akciója, azonban mint az később kiderült, csupán egy kis fegyverszünet volt, hiszen a bukaresti események híre futótűzként jutott el a vidéki városokba és településekre, ahonnan sokan keltek útra azért, hogy csatlakozzanak a forradalmárokhoz és véglegesítsék a nép akaratát.
Ceausescu utolsó, drámai beszéde: Az eredeti, élő vágatlan felvétel (magyar felirattal)
Három nappal a kivégzése előtt tartotta Ceausescu utolsó beszédét Bukarestben. A videón látható, hogy a titkosszolgálat embere hiába próbálja figyelmeztetni a diktátort, ő nem képes megérteni azt, hogy a népe, amely eddig látszólag rajongott érte, most ellene fordul. Egy zsarnok bukása, ahogyan a televízió élőben élőben tudósította.
1989. december 22-én reggel a diktátor Ceaușescu valószínűleg azt gondolta hogy a felkelés eltiprására sikeres volt és a pártszékházba összehívta a párt politikai végrehajtó bizottságának az ülését, mintegy összegezve az eseményeket. Ekkor nem számított arra, hogy a hatalmas tömegek az ország több részéről már elérték Bukarestet, arra azonban végképp nem, hogy egyre több katona is átállt már a nép oldalára. Miután mindezekről a délelőtt folyamán aztán tájékoztatták azonnal rendkívüli állapotot hirdetett, de már kontrollálhatatlanok lettek az események. Romániában a helyzet tisztázatlanná és kaotikussá vált, ezen a napon végképp kitört a forradalom, amely aztán a rákövetkezendő napokban a diktátor és pártja bukásához vezetett, aminek a zárómomentuma Nicolae Ceaușescu és felesége Elena Ceaușescu kivégezésével zárult.
A Ceausescu per és kivégzése 1989 december 25.
Dokumentumfilm A Román vezető “Kárpátok Géniusza” utolsó napjáról. Nicolae Ceaușescu (magyar ejtése: [nikoláje csauseszku] 1918. január 26. – Târgoviște, 1989. december 25.) román kommunista politikus, a Román Kommunista Párt vezetőjeként Románia diktátora 1965-től 1989-es kivégzéséig. Elena Ceaușescu (sz. Elena Petrescu, Petrești, Románia 1916. január 7.[1] – Târgoviște, 1989. december 25.)
Nyitókép: MTI/Reuters
