Az agrágminiszter kiemelte: az elhullott állatok elhelyezésekor a szakemberek minden vízügyi és geológiai szempontot figyelembe vesznek, a mélységtől kezdve a vízzáró rétegeken át a talajvíz áramlásáig.

Hozzátette: érthető, hogy senki nem örül annak, ha akár több ezer szarvasmarhát kell elföldelni egy-egy helyszínen, de a vizsgálatok alapján a peresztegi teljesen biztonságos. Továbbiakat csak az esetleges újabb kitörési pontok ismeretében lehet kijelölni, és ha ez szükségesnek látszik, akkor azonnal kell cselekedni – mondta Nagy István.

A tárcavezető az elföldelés protokollját ismertetve fontosnak nevezte a környéken élők tájékoztatását és informálását. A szakemberek a védekezés eddigi tanulságait mindig azonnal levonták, és azonnal intézkedni fognak akkor is, ha az elföldelésre kijelölt helyszínek ellenőrzését biztosító monitoringkutak vizsgálata ezt indokolttá tenné – tette hozzá.

Közölte egyúttal, hogy a fertőtlenítések és a nagytakarítások után kezdődhet az egyeztetés a gazdákkal a kártalanítási kérdésekről.

Az ellentételezés azért is fontos, mert a betegség eltitkolása nagyobb károkat okozhat, mint a teljes kártalanítás összege. Az állam a járványvédelmi infrastruktúra fejlesztését is vállalja, hogy a védekezés magasabb szintre emelkedhessen, és meg lehessen előzni a hasonló eseteket – hangsúlyozta.

Ilyenre járványra, mint a mostani, csaknem fél évszázada nem volt példa Magyarországon, a kár összege már most meghaladja a 10 milliárd forintot – mondta az agrárminiszter.

Közölte: saját hatáskörben arról is intézkedett, hogy az érintett telepek a lehető leghamarabb megkapják a nekik járó kifizetéseket. A kártalanítási rendszert úgy alakítják ki, hogy azzal a mihamarabbi újratelepítést ösztönözzék, ám a miniszter jelezte, hogy az állományok teljes helyreállítása legalább három éves folyamat lesz.

Nagy István kormányzati kötelességnek tekinti az összes információ vizsgálatát a járványügyi nyomozás során, hogy a kérdésekre megnyugtató válaszokat kapjanak. A tájékoztatást eddig szakemberekre bízták, de a visszajelzések alapján indokolt, hogy maguk a döntéshozók, a politikusok is személyesen nyugtassák meg a helyieket a településvezetőkkel – hangsúlyozta.

Kiemelte: a védekezés egyik legfontosabb tanulsága az, hogy nem elég szabályokat hozni, rendeleteket alkotni, ellenőrizni is kell azokat a teleplátogatási könyvtől kezdve a kontaktok ellenőrzéséig.

Az álhírek és valótlan elképzelések terjedése ellen naprakész információkra van szükség – jelentette ki a tárcavezető, aki a sajtótájékoztatón garanciát vállalt a ragadós száj- és körömfájással kapcsolatban a hiteles tájékoztatásra.

Kijelentette: egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy viszonossági intézkedésekkel kikényszerítse az uniós partnerektől, hogy ne gátolják általában a magyar magyar termékek exportját, ilyen intézkedéseket az uniós szabályozás szerint csak az érintett zónákra alkalmazhatnak a tagországok.

Egyben kérte a magyar vásárlók szolidaritását főként a Győr-Moson-Sopron vármegyei sertéshústenyésztők érdekében, hogy az ott megtermelt, teljesen egészséges hús piaci értékesítését segítsék azzal, hogy magyar húst vásárolnak az üzletekben.

MTI nyomán / archív fotók

Közben Pereszteg polgármester is közzétett egy tájékoztatót, miszerint igazak a hírek, bár ő sem volt előzetesen értesítve: 

Nos, abban biztosak lehetünk, hogy sajnos nem áll messze a valóságtól a terület ilyen jellegű használata, hiszen elég csak a krónikákat fellapozni, azonnal szembesülhetünk egy 1983-84-es hírrel, miszerint az akkori Szovjetunióból a nyugatra szánt bűzős tevebőr vasúti szállítmányt nem engedtek át nyugati szomszédaink az akkori vasfüggöny határán, és a mintegy 500 vagonnyi (4000 tonna) állati eredetű hulladék Peresztegen, ezen a területen lett elhantolva. Azt érdemes tudni, hogy a tevebőr veszélyes hulladéknak számított szintén, még úgy is, hogy  valamennyire már kezelték, azonban ezáltal  sót és krómot tartalmazott. Az akkori tényállás szerint a területen az agyag jól szigetel, felfogta a szennyező anyagokat, és bár környezetvédelmi katasztrófát nem okozott, azonban később a bűz gyakran lengte be a települést, főleg esőzések után. Jóval később sikerült a gyakorlatban kármentesíteni végül a területet, amely közbeszerzés után tulajdonképpen 1996 novembere és 1999 májusa között zárult sikerrel, ergo sokáig szenvedtek a helyiek ettől a remek ötlettől!

A településen nem csak a tevebőr volt az egyetlen bűzforrás, hiszen szintén még a 80-as években ragasztó-alapanyag hulladékból is jutott ide jócskán, de például akkoriban a környező települések szennyvize is ide folyt, igaz utólag ezeket a 90-es évekre sikerrel rekultiválták.

Ha pedig állati tetemek akkor jócskán rájárt a rúd Peresztegre, hiszen anno ugyancsak ebben a faluban végezték az ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. győri gyárában termelt maradványok – zsíriszap és más állati hulladékok – megsemmisítését.

Ez a kis időutazás csak azért került most újra kicsit reflektorba hiszen a mostani száj- és körömfájás vírus miatti tetemeket – a közel 100 kamionra való mennyiséget – amennyiben valóban ide szállítják, akkor valószínűleg valaki, valahol nagyon jól emlékezett erre a helyszínre és ezekre a történetekre, így kézenfekvő ötletnek tűnt számára az agyagbánya használata. Azért azt tegyük hozzá, hogy anno a 80′-as években simán meglehetett az ilyesmit tenni a lakosság értesítése nélkül, hiszen ki mert volna ellentmondani az akkori diktatórikus kommunista pártnak, azonban azóta az ember úgy gondolja nagyot változott a világ, és ilyen jellegű döntések meghozatala előtt kikérik a lakosság véleményét, de legalábbis jóval előtte tájékoztatják őket. Azonban ha még a polgármester sem kapott előzetes információt, akkor milyen világban élünk?