Azért mert valamiről nem beszél vagy nem vesz tudomást az ember, attól az még létezik. Ilyen például a nehéz helyzetbe került polgártársaink kilátástalannak tűnő élete vagy éppen mindazok munkája, akik igyekeznek őket segíteni, támogatni. Persze sokkal jobb egy olyan témát a reflektorfénybe állítani a propaganda részéről és a köz tudtára adni, amelyek a dinamikus növekedést, a gazdasági fejlődést, a jólétet vagy ha úgy tetszik a pozitív erőt sugározza, és mindezeket persze különféle statisztikai adatokkal alátámasztva beigazoltnak tekinteni, de ha nyitott szemmel járunk, akkor bizony könnyen szembesülhetünk a valósággal is. A hajléktalanok, a rászorulók, a nélkülözők, a nehéz helyzetbe került polgártársaink bizony köztünk élnek és naponta vívják meg azt a csatát, amit elképzelni is nehéz. Bizony, ők is léteznek és köztünk élnek. Igen Sopronban is. A társadalmi megítélésük persze lehet különböző és nincs is ezzel probléma, hiszen mindenkinek a szíve-joga hogy kezeli ezt a témát, azonban vannak olyanok, akik igyekeznek nekik segíteni és akik a tudtukon kívül talán könnyítenek mindazok lelkiismeretén is, akik nem ismerik be a tényt, hogy ez a társadalmi probléma bizony létezik. Dombi Jánossal, a soproni Szeretet Háza vezetőjével készítettem villáminterjút.
– Mikor kezdte a működését a Szeretet Háza?
– Tényleges és hivatalos formájában, 3 évvel ezelőtt, mint civil szerveződés 6 éve.
– Honnan jött az ötlet, illetve pontosítok mikor jött el az a pillanat, amikor úgy érezted, hogy Sopronban is szükség van egy olyan civil intézményre, amely a rászorulókat segíti?
– Tulajdonképpen ez a faktor a kezdetektől bennem volt, csak volt időszakom, amikor a külsőségeknek éltem. Meg akartam felelni a külvilágnak és játszottam egy olyan ”szerepet„ ami az akkori közegemnek imponált. Szóval a kérdésedre a válasz az, hogy aztán egyszer Tóth Ákossal, az Age Of Hope Alapítvány vezetőjével közösen egy karácsonyi ételosztást szerveztünk, ami hihetetlen civil összefogást eredményezett illetve ezt megelőzően, a cseresznyesori gyermekotthon lakóit láttam vendégül egy vacsorára, ahol akkor mint gyakorló édesapa, szomorúan, ámbár abban a pillanatban örömmel néztem a vacsorázó kisgyermekeket. Talán ezek az események voltak azok, amelyek aztán az első lépések voltak az említett elhatározás felé.
– Kik azok vagy kik voltak azok, akik segítettek abban, hogy az ötlet valósággá válhasson és megkezdhesse a működését a megálmodott intézmény?
– Kik voltak azok? Saját magunk, ugyanazok akik jelenleg is a terepmunkát végzik, Szentpál Roland és jómagam. A nevet én adtam, minden egyéb szervezést és olyasmit mint a kurátor és felügyelő bizottsági tagok kiválasztását és meghívását közösen végeztük.
– Miben nyújt mást a rászorulók, a nélkülözők számára a Szeretet Háza, mint például az állami vagy ha úgy tetszik az önkormányzati intézmények? Mi azok a tevékenységi körök, amelyekkel foglalkoztok?
– Igazából nem tudjuk az önkormányzati támogatói szolgálat mi nyújt, azt tudom elmondani, hogy mi mit nyújtunk. A Szeret Háza azon dolgozik, hogy a fizikai adományosztás mellett a lelki segítségnyújtással is támogatást nyújtson, mert úgy gondoljuk, illetve hiszünk abban, hogy ez kiemelten fontos a hozzánk fordulók számára. Mi és a támogatottjaink között már több van egy puszta köszönömnél, egy jó szó, egy kérdés feléjük a mindennapokban a közöny elleni legjobb gyógyszer, amit örömmel fogadnak tőlünk. Talán abban is különbözünk az általad említett intézményektől – nem megbántva azokat akik ott szintén áldozatos munkát végeznek – hogy mi nem munkaidőben végezzük a szolgálatot, hanem szabadidőnkben és ezáltal nem is munkának tekintjük a tevékenységünket, hanem egy missziónak, egy összefogásnak ebben a rohanó világban. Egy hasonlattal élve, amolyan lélekhajósok vagyunk a reménytelenség tengerén.
– Bevallom követem a tevékenységeteket és igazán tiszteletreméltónak tartom azt, amit tesztek és ahogy látom nem csak én vagyok ezzel így, hiszen a közösségi oldalatokon számtalan elismerő véleményt kaptok és nem csak a helyi polgárságtól, hanem egyéb helyekről is. Kik azok, akik elismerik, elismerték a munkátokat és ez milyen hatással van rátok?
– Az elmúlt időszak, sok-sok dicsérő szóval, biztató mondattal áldotta meg munkánkat, és ezek a szavak és mondatok számunkra azok az energiák, amelyek olyan motivációt adnak, hogy bizony erőn felül is teljesítünk. Határon átnyúló kapcsolataink révén, amelyek a szeretet szolgálat eredményeképpen jöttek létre, eljuttattak Ferenc pápáig, ahol egy személyes audiencián is rész vehettem és ami amolyan közös gondolat megosztás volt. Ferenc pápa egyik legfontosabb kérdésnek tekinti a hajléktalanok és nélkülözők segítését és teljes támogatásáról biztosított bennünket, annyira hogy Piero Marini érsek úr, az Eucharisztikus Pápai Tanács Elnöke személyesen vacsorázott velünk és támogatottjainkkal a magyarországi látogatása alkalmával. Megemlíteném azt is, hogy az idei év elején Ursula Von Der Leyen asszony, az európai bizottság elnöke is üdvözölte munkánkat, és meghívott az Európa Parlamentbe. Munkánk elismerésének egyik jelzője az is, hogy olasz, német és az osztrák közszolgálati adók is interjúztak velünk, amelyben bemutatták a tevékenységünket.
– Ha jól sejtem akkor a pályázati források mellett többnyire az adományozók, a támogatók azok, akik segítik a munkátokat. Valljuk be a mai világban nem könnyű semmilyen téren támogatókat találni, azonban ti erre is rácáfoltatok, hiszen remek kapcsolatokat építettek ki már eddig is a lakossággal és a helyi vállalkozókkal. A segítségnyújtás egy közösség erejét is mutatja? Létezik ez az erő Sopronban?
– Valóban számunkra Sopronban csak a civil erő és a támogatás létezik, és a nagyon erős összefogás, ami egy fontos kapocs. Ezek összessége túlmutat minden olyan dolgon, mint a politika, a párt hovatartozás, a vallási kérdések, a megkülönböztetett identitás vagy a faji, etnikumi kérdések! Egy dolog létezik, a segítő jobb!
– Minden bizonnyal több életutat, élettörténetet is megismertetek az évek alatt. Van arra lehetőségetek, hogy esetleg később is figyelemmel kövessétek azok életét, akiknek egy adott életszakaszban segíteni tudtatok? Megmarad olykor egy-egy kommunikációs csatorna?
– Nyomkövetési rendszerünk van, amely fontos egy olyan szervezet munkájában, ahol a bizalom csak egy része a feladatnak. Számunkra nem kérdés az, hogy támogatjuk azt, aki a segítő jobbunkért nyúl, nem lökjük el magunktól, viszont nem is hagyjuk, hogy lelki manipulátorok és haszonlesők férkőzzenek be hozzánk és használják ki a jóhiszemű adományozót, támogatót! Valljuk, hogy tenni kell azért, hogy a rászorulók élete megváltozzon, ami azonban 99%- ban az érintetteken és csupán 1%-ban múlik rajtunk. Jelenleg csak és kizárólag, soproni bejelentett lakcímmel rendelkezőket és soproni bejelentett munkahellyel rendelkezőket tudunk támogatni, de igyekszünk a kapcsolataink által abban is segíteni, ha valaki éppen munkahelyet keres. Ebben segítségünkre vannak a város ipari és kereskedelmi nagyvállalatai és vállalkozói, így mondhatni biztosan tudunk munkát közvetíteni a hozzánk fordulóknak, akiknek az életére aztán így később is van némi rálátásunk.
– Ahogy tudom és kérlek javíts ki, ha nem így van, de egyéb helyi, társadalmi problémák orvoslása mellé is álltok, mint például az iskolabusz projekt, amely a közelmúltban már egy járattal is bemutatkozott. Tényleg ott tartunk, hogy az ilyen probléma megoldása is egy civil szervezet illetve egy közösség feladata?
– Valóban, sajnos sok olyan probléma van, amelyeket nem nekünk kellene megoldani, de tudod nem mutogathatunk másokra. A lényeg, hogy az ilyen ügyekben nem felelősöket keresünk, hanem megoldásokat! Talán ez tesz minket különbé mindazoktól, akik mindig a múltat hibáztatják a jelenért. Véleményem szerint ez egy nagyon szomorú és rossz felfogás!
– Megkerülhetetlen téma a helyi önkormányzat szerepvállalása illetve támogatása részetekre. Milyen a kapcsolata a Szeretet Házának a városvezetéssel, segítik, támogatják, elismerik a munkátokat?
– Ha őszinte akarok lenni, akkor a válaszom annyi, hogy soha, semmilyen támogatást és segítséget nem kaptunk tőlük pedig rajtunk semmi nem múlik. Többször kerestük fel a városvezetést ötletekkel és célokkal, de eddig még nem sikerült közös együttműködést létrehozni. Reméljük azonban,hogy ez csak pillanatnyi állapot, hiszen a segítőszándék és így közvetve egy nélkülöző helyzete nem függhet attól, hogy milyen politikai nézeteket vall, a szegénység kérdése túl kell hogy mutasson ezen!
– Vannak még olyan egyéb célok, álmok, amelyek ott szerepelnek a terveitek között és megvalósításra, támogatókra várnak?
– Sok-sok célunk és ötletünk van, amely egy önfenntartó és egységes szociális háló létrehozását eredményezheti! Az eddigi munkánk tanulságai és terepmunkái jó tanítóink voltak és mondhatom, hogy rengeteg tapasztalattal gyarapítottak ezek minket. Reméljük egyszer hasznára válhatunk ezáltal a társadalom döntéshozóinak is!
– Hol találnak meg titeket azok, akik rajtatok keresztül szeretnék támogatni a nélkülözőket?
– Sopronban a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt az órás körforgalomnál, a trafikkal szembeni szürke épületben. Segítőkészen várjuk a rászorulókat és örömmel látjuk az adományozókat is. A Szeretet Háza mindenki előtt nyitva áll!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Interjúsorozatunk előző cikke:
Egy korszak vége – Villáminterjú Nagy Márta újságíróval
Elbúcsúzott! Letette a tollat, vagy ha úgy tetszik a billentyűzetet. Nem találkozhatunk többet a Kisalföld hasábjain Nagy Márta írásaival, hiszen hivatalosan is elköszönt a napilaptól. Nem csak az írásai, a bejegyzései, az észrevételei, hanem a személyisége és a sajtótájékoztatókon is tapasztalható polgári szemlélete is hiányozni fog.
