Nehéz a környéken jó fotóst találni úgy, hogy Mészáros Márk neve ne jöjjön velünk szembe. Amikor ismerősömék megkértek, hogy kérdezzek utána hátha az én társaságomon belül ismer valaki egy megbízható művészgyereket, akkor ez a név kivétel nélkül mindig mindenkitől visszaköszönt. Bár még nem túl régóta nyúzza komolyabban ezt a területet, de reklámra már egyáltalán nem kell költenie, maguktól jönnek a folyamatos megrendelések. A nemrég működésének második évét betöltő EMEM VIDEO tulajdonosa, Mészáros Márk volt a vendégünk.
Hogyan indultál el ezen a pályán?
A legkorábbi ezzel kapcsolatos emlékeim, hogy kamaszkorom elejét taposva egy telefonnal csináltam amatőr és viccesnek szánt videókat legjobb barátom, Balázs társaságában. Mai társaikhoz képest ezek még mondhatni a „butafonok” voltak, amikkel akkoriban csak teljesen pixeles képeket illetve videókat lehetett készíteni. Videóvágással is ekkor kezdtem el foglalkozni, de anno az átlagfelhasználóknak csak a Movie Maker adta lehetőségek voltak erre a célra.
Idővel aztán egyre gyakoribbá vált, családi nyaralásokon és egyéb összejöveteleken édesapám fényképezőgépével való mutatványozás. Ezeket a felvételeket a mai napig imádom visszanézni, viszont itt még mindig inkább csak saját és a család szórakoztatására készítettem, nem voltak még bennem ambíciók, hogy később komolyabban is ezzel foglalkozzak.
Akkor nem is volt tudatosan tervben, hogy ezzel is elkezdj komolyabban foglalkozni?
Egyáltalán nem, elsős koromtól kezdve fociztam, összesen 17 évig. Az SC Sopronnál végig jártam a ranglétrát, később érettségi után az SVSE-től szerződést is kaptam. Közben azért, talán szülői hatásra, de elvégeztem egy OKJ-s pincérképzést, azonban hamar rájöttem, hogy ez nem az én utam. Nem jött be. Rövid időn belül váltottam is és a bíróságon kötöttem ki, mint teremőr, ami azért vicces, mert nem igazán voltam annyira az a „kitesizett” gyerek.
Foci mellett viszont én imádtam csinálni. Teljesen összeegyeztethető volt, tudtam előre tervezni, jól kijöttem a munkatársammal. Szerettek az emberek ott is, jó fej és vicces vagyok *nevet* Megyeiben még folytattam 2-3 évig, de nagyon sokat küszködtem bokasérüléssel is. Közben mellékesen egyre jobban elkezdett érdekelni a videózás.
Nem hiányzik az a világ?
A foci? Dehogyisnem!
Most, hogy a városban fellendült ezen a területen is az élet, a szurkolók, maga a hangulat. Nekem ez egy nagy álmom volt és sok barátom mostanáig a pályán van. Nagyon fájó pont a mai napig, de közben viszont megtaláltam a másik boldogságomat a focin kívül is. Ezért pedig nagyon szerencsésnek tartom magam.
Mikor jött el az a pont, amikor rájöttél, hogy ebből akár többi is lehet, mint sima hobbi?
A vízválasztó mondhatni 2016-ban volt a nővérem esküvőjén. Egy komplett kis filmet raktam össze, főleg csak magamnak emlékbe. Ekkor még mindig nem volt semmi „profizmusra hajazás”, a lényeg csak a szórakoztatásra való elkészítés volt, de a végeredmény meglepően jól sikerült. Olyannyira, hogy nővérem ismerőse is megkért, hogy az ő esküvőjéről is készítsek pár felvételt. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a felismerés, hogy talán komolyabban is ráfeküdhetnék erre a videós témára.
Mi történt ezután?
Az első saját kis gépem egy Canon 60D volt. Szüleim segítségével megvettem, majd beiratkoztam egy tanfolyamra. Ez csak 1 hónapos volt és nagyon féltem, hogy csak pénzkidobás lesz, de sokat segített, hogy megértsem a gép működését és alapjait. Bár ekkor még mindig a nulladik lépcsőfokon álltam, hisz nem írtak rám az emberek, volt egy gép a kezemben és ennyi. Egy év azért mégis csak úgy ment el, hogy folyamatosan a jobb technikára gyúrtam. Tudtam, hogy mehetne jobban is.
A piac telítettsége is megrémisztett, valódi komoly szándékkal 2018-ban kezdtem neki. Ekkor alapítottam a saját vállalkozásomat, ami az EMEM VIDEO nevet viseli. De így visszagondolva csak ez a két dolog érdekelt. Csak a foci és a videók/ fotók. Bütykölés, szerelés ki volt lőve, hisz egy csavart nem tudok rendesen meghúzni *nevet*
Bár édesapám nagyon szerette volna, ha visszatérek a labdarúgás világába, anyukámmal és nővéremmel együtt maximálisan segítettek és támogattak abban, hogy elinduljak ezen az „új úton”. Amit nagyon köszönök nekik!
Sokan mondják, hogy fotós vagyok, de én mindig inkább videósnak tartottam magam. Talán most kezdek elérni egy olyan szintre, ahol mondhatom, hogy már mind a két terepen helyt tudok állni.
Hogy néz ki a jelen?
Az elmúlt 2 év során nagyon gyorsan bepörögtek a dolgok, rengeteg munka és teendő lett. A folyamatos esküvői filmezések mellett, jelenleg nagyon sokat portrézok, ami érdekes, mert az elején ezt különösen utáltam. Valahogy féltem kicsit az embereket fotózni, beállítani, irányítgatni őket. Ebben talán a barátnőm és egyben a fotózásokon állandó sminkesem Brigi segített sokat, hogyan tudom az embereket lazábban és jobban kezelni a kamera mögött állva.
Aminek nagyon örülök, hogy a 2018-as indulás után durván félévvel egy forgatáson megismerkedtem a Madic Marketing csapatával, akikkel azóta közös munkába is kezdtünk. Nagyon sokat köszönhetek a srácoknak, rengeteget fejlődtem és tanultam a közös projektjeink által.
Marketingre már nem kell semmit se költenem, bár pont ismerek egy jó ügynökséget *nevet*, az esetek nagy részében már jönnek maguktól a megrendelések. Lett egy drónom is, amit nagyon „élek”, élvezek. Sokat segít más szemszögből látni a világot és alkotni. Később szeretnék kicsit többet utazni, több zenei videoklipet forgatni, valamint egy „csapatbővítés” is tervben van!
Mi a titkod szerinted? Mitől egyedi a Te munkád?
Elsősorban elég maximalista vagyok. Nem szeretek rossz munkát kiadni a kezeim közül. De a válasz egyszerűen: tényleg élvezem, amit csinálok! Az egyediségnél pedig a szerkesztési stílusomat emelném ki, szeretek játszani a színekkel!
Mit szeretsz ebben a munkában a legjobban?
Az egész folyamatot szeretem, a szerkesztést, vágást, a terepen való ügyködést és azt, hogy mindig új kihívások elé állít! De nyilván ez egy önmegvalósítás is. Jó érzés viszontlátni valamelyik munkámat és nagy löketet adnak a pozitív visszajelzések is. Ez klisének hangozhat, de például egy esküvői felvétel során…
Amikor tudod, hogy egy pár életének az egyik legmeghatározóbb és legfontosabb napját sikerül jól megörökítened és valóban vissza is tudod adni azt az érzést, energiát, ami akkor és azon a napon történt. Amikor látod az elégedettséget és örömöt az arcokon a felvételek megnézése után, az valami leírhatatlan.
Mit tanácsolnál annak, aki szintén ezt a pályát szeretné választani?
Egy tanfolyam, még ha pénzkidobásnak is tűnik, akkor is érdemes kipróbálni, hogy legalább magát a gépet és a működési elvet megismerjük. Fontos a folyamatos képzés is, én például rengeteg Youtube videót nézek. Néha az ember nem is hiszi el, hogy akár egy 10 perces videóból is mennyi új dolgot tanulhat, valamint sok ezzel kapcsolatos könyvet is kiolvastam.
Nyilván az is kell, hogy az ember mit tud kihozni saját magából. Mindenki más, mondhatni mindegyikünk más szemmel látja a lencsén keresztül elénk táruló világot.
