Az országgyűlési választási kampány végéhez közeledve sokakban egyszerre van jelen az izgalom, a megkönnyebbülés és a fáradtság érzése. Az elmúlt hetek – sőt hónapok – közéleti történései sokszor nem a józan párbeszédről, hanem az indulatokról szóltak. Ez az „őrület”, amit kampánynak nevezünk, sajnos nem kerülte el Sopron városát sem.
Valljuk be, a közbeszéd és a politikai üzenetek minősége elképesztő mélypontra süllyedt, annyira amilyenre korábban nem volt példa. Ez kihatással lett arra is, hogy a politikai nézetkülönbségek miatt barátok távolodnak el egymástól, családtagok vesznek össze, és közösségek repedeznek meg. Ez különösen aggasztó jelenség, hiszen a politika – ideális esetben – a közös ügyeinkről szól, nem pedig arról, hogy éket verjen az emberek közé.
Közben azért érdekes folyamatok is kirajzolódtak. Sopron a kampány során kiemelt figyelmet kapott az országos politikai erők részéről. Mind a Fidesz, mind a Tisza párt jelentős erőforrásokat mozgósított a térségben. Ez arra utal, hogy a város nem csupán regionális szinten fontos, hanem országos politikai szempontból is kulcsfontosságú „sarokkővé” vált.
Ezt jól tükrözi az is, hogy az elmúlt időszakban számos ismert politikus fordult meg a városban. Szinte egymásnak adták a kilincset a kampány- és egyéb eseményeken, ami világosan mutatja, egyik fél sem kívánta a véletlenre bízni a választók bizalmának megszerzését. Az elmúlt napokban pedig különösen nagy figyelem irányult Sopronra, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök és Magyar Péter miniszterelnökjelölt is a Fő téren szólította meg a választókat. Ez a szimbolikus helyszínválasztás is azt erősíti, hogy a város kiemelt szerepet játszik a politikai térképen.
A választás kétségtelenül a demokrácia egyik legfontosabb pillére. Lehetőséget ad arra, hogy mindenki kifejezze akaratát, és beleszóljon a közös jövő alakításába. Ugyanakkor ez a folyamat akkor működik jól, ha higgadtság, mérlegelés és kölcsönös tisztelet kíséri.
Mindezek fényében azonban érdemes egy pillanatra megállni. A kampány véget ér, a szavazás lezajlik, az ország sorsát továbbra is a politikusok fogják irányítani és jó eséllyel a most sorjázó indulatok szépen lecsillapodnak majd – azonban azt nem szabad feledni, hogy az emberi kapcsolataink megmaradnak. Éppen ezért fontos lenne, hogy ne engedjük, hogy a politikai különbségek tartósan megmérgezzék a mindennapjainkat. Végső soron ugyanis az számít, hogy meg tudjuk-e őrizni egymás iránti tiszteletünket, szeretetünket. A barátságok, a családi kötelékek sokkal mélyebbek és értékesebbek annál, mintsem hogy napi politikai viták áldozatául essenek.
Érdemes tehát egy nagy levegőt venni, félretenni a sárdobálást és a kommentháborúkat.
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia – csendben, a szavazófülke magányában. Ott, ahol már nem számítanak a hangos szólamok, csak az, hogy ki kinek adja a bizalmát.
Éljünk tehát a lehetőséggel, menjünk el szavazni, és hozzuk meg a saját, felelős döntésünket, de közben maradjunk emberek!
Leczovics Zsolt
