Kellett hozzá egy komoly, feszült félelmet és joggal aggódó lakossági hullámokat verő ügy, de ugyanígy a legutóbbi választás eredménye is őszinteségre és nyitottságra sarkalhatta a városvezetést. Legalábbis egyelőre úgy tűnik, valami gyökeresen megváltozott a soproni önkormányzat hosszú ideje szilárdan működő kommunikációs gépezetében. Az azbeszt-ügy kapcsán a dr. Farkas Ciprián vezette önkormányzat olyan irányt vett, amit már sok soproni évek óta várt:
szőnyeg alá söpört gondok helyett a nyílt lapokat, szinte teljes transzparenciát. Kérdés, hogy ez a hirtelen célját és erejét vesztett rendszer átmeneti tűzoltása, vagy egy új, őszintébb korszak kezdete.
Nézzünk először is szembe a tényekkel: ha nincs az azbeszt-ügy, a polgármester közösségi oldala nagyjából úgy nézne ki, hogy kéthetente menetrendszerűen beszámolna a Csengery utcai felújítás aktuális állásáról, tudósítana protokolláris rendezvényekről, vagy az 1000 fa ültetési projekt újabb állomása lenne napirenden. Minden a megszokott arculatba illeszkedve, patikamérlegen adagolt sótlan sikerkommunikációval, a törzsközöség lájkjaival. Félreértés ne essék, és ezt nagyon fontos leszögezni: ezek is rendkívül fontos dolgok, a kézzelfogható eredmények és a város folyamatos fejlődése vitathatatlan. De lássuk be, a városlakókat nem (csak) ez érdekli.
Az április 12-i választás pontosan megmutatta ezt a dinamikát, hiszen a jól ismert buborékon kívül ott vannak azok az ügyek, amik valódi elérését és interakciót váltottak ki a polgárokból. A Sopronban 2006 óta, országosan 2010 óta diadalmaskodó Fideszt toronymagasan elverte a Tisza Párt. Ez a vészjósló politikai pofon, a választók figyelmeztetéseként értelmezhető meglátásunk szerint a városvezetés számára, ami akár a stratégiaváltásra is ösztönözhette választott vezetőinket. Noha az elmúlt tizenhat évet vizsgálva, objektív mérleget vonva sokkal több volt a jó, mint a rossz, a fejlődés ténye önmagában már nem nóvum. Természetes, hogy épül, szépül a környezetük, mert ez a dolgok rendje. Ami viszont ezzel párhuzamosan hiányzott, az a valódi helyi közügyek közös kibeszélése. A kényelmetlen kérdések nem kaptak választ, a magyarázatok ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások voltak, így sokan érezhették úgy, nem voltak érdemben meghallgatva.
A soproni közéletben egy sajátos politikai és kommunikációs reflex vált mindennapossá.
Ha volt egy probléma vagy egy városlakókat érzékenyen érintő ügy, arra abból a meggyőződésből reagáltak későn és steril módon, hogy a konfliktust kezelni kell, nem pedig „etetni” – hátha magától is lecseng. Azt hitték, elég a munka, az eredmények majd magukért beszélnek. Ez a struccpolitika vezetett el odáig, hogy a felszín alatt komoly feszültségek és elégedetlenség gyűlt fel, ami végül a legutóbbi országgyűlési választás szavazataiban csúcsosodott ki.
Emlékezzünk csak vissza, hogyan működött ez a gyakorlatban, nem kell sokat visszamennünk időben: amikor legutóbb a Dózsa utcai óvoda megmentéséért indult elkeseredett lakossági és szülői küzdelem, a városháza válasza szinte a kész tények elé állítás és a párbeszéd teljes elutasítása volt. A civil szerveződések petíciói ingerküszöb alatt maradtak, a helyi lakosok kritikus megjegyzéseit a közösségi oldalakról eltűntek, és még Magyar Péter személyes jelenléte is kevés volt ahhoz, hogy a közgyűlési többség véghez vigye akaratát.
Elfojtott viták, hamvába hullt próbálkozások, ami nem illeszkedett a sikernarratívába, az nem is létezett. Csakhogy pontosan ezek a helyi konfliktusok azok, ami alakítják a valódi közbeszédet, ezek mellőzése pedig a valóságtól való eltávolodást erősítette.
Ilyen volt a megszokott gyakorlat, de április 12-vel pillanatok alatt törékennyé vált az eddig kőkeménynek hitt rendszer.
Az elmúlt hetekben azonban az azbeszt-ügy is úgy megvilágításba helyezte a városvezetés kommunikációs stratégiáját, hiszen olyan mértékű probléma feltárása kezdődött meg, melynek nagyságát még csak megbecsülni is nehéz. Talán itt jöhetett el az a pont, hogy a régi reflexeket elengedve meglepő, de annál üdvözlendőbb fordulatot vegyen az önkormányzat a nyilvánosság felé.
Dr. Farkas Ciprián kiállt, elmondta. Megismételte. Ha kellett, minden kommentelőnek egyesével. Ha kérdezték, válaszolt, véleményét is nyíltan vállalva.
Azt látjuk, hogy a polgármester kiáll a nyilvánosság elé, részletes, pontokba szedett, adatokkal alátámasztott tájékoztatást ad. És ami talán a leginkább kézzelfogható, érdemi meghallgatást kapnak és reakciót adnak a lakossági észrevételekre. Mi több, a korábban esetlegesen letiltott felhasználói fiókokat is feloldották a városvezető hivatalos Facebook-oldalán, ezzel talán végre utat adva annak, hogy a kritikus, de konstruktív párbeszédnek helye van a soproni nyilvánosságban.
A nyitás ráadásul nem áll meg az online térben, hiszen az osztrák bányákból származó azbesztszennyezett zúzalékkal kapcsolatban a kormányhivatallal és szakértőkkel együttműködésben 2026. május 26-án 16 órától lakossági fórumot tartanak a GYIK Rendezvényházban. Reméljük, hogy ez a fajta emberközeli működés nem csupán az azbeszt-ügy okozta kényszerhelyzet időszakos terméke, hanem egy tartós, stratégiai váltás alapköve lesz.
A transzparencia nem gyengeség, hanem erő, legyen ez a minta a jővőben is a kommunikáció hangnemét és megközelítését nézve. A többségi választópolgár felnőtt emberként akar létezni a saját városában, akivel meg lehet és meg is kell osztani a rossz híreket vagy a nehézségeket is, és ahol a kérdések, javaslatok is meghallgatásra kerülnek.
