Nem mindennapi videóval búcsúzott szombaton Sulyok Tamás köztársasági elnök. Aláírta az Alaptörvény 17. módosítását, amelynek következtében vasárnap megszűnik a megbízatása, miközben nyíltan kijelentette, súlyos hibának tartja a döntést, de alkotmányos lehetősége nem volt arra, hogy megakadályozza. A fentiek tükrében jelenleg tehát úgy néz ki a helyzet, hogy az Alaptörvény rendelkezései szerint július 20-tól ideiglenesen Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke látja el a köztársasági elnök jogköreit, az Országgyűlésnek pedig 30 napon belül kell új köztársasági elnököt választania.
Az államfő szerint a módosítás mély sebet ejt a magyar demokrácián, gyengíti a hatalmi ágak közötti egyensúlyt, és hosszú távon kiüresítheti a köztársasági elnöki intézményt. Úgy fogalmazott, az aláírás nem egyetértést jelentett, hanem azt, hogy betartotta az Alaptörvényből fakadó kötelezettségét. Mint azt kijelentette, aláírása a köztársasági elnöki kötelezettségei és a köztársasági elnöki intézmény iránt tanúsított teljes és minden körülmények közötti tiszteletének végső pecsétje. Hozzátette, hogy álláspontja szerint azonban ezzel a döntéssel megszűnik az 1956 örökségéből a rendszerváltáskor létrejött demokratikus jogállam, valamint a köztársasági elnök rendszerváltás óta változatlan legitimitása is. Mint azt kijelentette, elmozdítása után a köztársasági elnöki intézmény a végrehajtó hatalom és a politika kiszolgáltatottjává válik, közjogi szerepe elhalványul, alapfunkciója megszűnik. Megszűnik továbbá bármilyen féket vagy ellensúlyt képezni.
Magyar Péter miniszterelnök (TISZA) reakciójában az utódlás kérdéskörében kifejtette, hogy a jelöltekről egyeztetni fog a pártok frakcióvezetőivel, és a végső döntést majd a parlament hozza meg, a jelölés erkölcsi alapját viszont a társadalom bizalma adhatja meg. Kijelentette, hogy biztos abban, hogy sikerül majd egy olyan köztársasági elnököt választani, aki minden tekintetben alkalmas lesz a magyar nemzet egységének a megteremtésére és szeretett hazánk méltó képviseletére. A kormányfő kitért arra is, hogy meglátása szerint jobb lett volna ha Sulyok Tamás hamarabb távozott volna hivatalából. Jobb lett volna méltóbb módon, jobb lett volna a köztársasági elnök belátásával, felelősségvállalásával és lemondásával eljutni idáig. De azért is volt szükség ezekre az Alaptörvény módosításokra, mert Sulyok Tamás belátására, a bukott orbáni hatalom kiszolgálóinak a közös haza iránt érzett felelősségtudatára nem számíthatott és nem is számíthat Magyarország.
A fenti nyilatkozatokat olvasva azért az nyilvánvalónak tűnik, hogy ez az egész messze túlmutatat a jogi vitán, hiszen egyben azt is sejteti, hogy ez az egész történet egy tudatos politikai stratégia része, amelynek célja nem csupán egy alkotmányos változtatás, hanem a politikai napirend meghatározása és a közvélemény mozgósítása. Ilyenkor a jogi kérdések mellett legalább akkora szerepet kapnak a politikai üzenetek, a szimbolikus lépések és az érzelmekre ható megszólalások. A közösségi média felületein máris érkeznek az ajánlások a következő elnök személyére, és lassan már ott tartunk, hogy csupán egy casting hiányzik. Persze sokan vetik fel azt is, hogy ha az igazi demokrácia útján akarunk haladni, akkor a legtisztább az lenne, ha az eddigi választási gyakorlatot lesöpörné az asztalról a TISZA és népszavazást tartana, amely egy újabb megmérettetés lenne a politikai erők között, de az állampolgárok kezébe adná a döntést. Ez utóbbira azonban kevés az esély, gyakorlatilag marad az ami eddig is volt, az országgyűlésben szereplő többség akarata fog ezúttal is érvényesülni a közjogi méltóság személyét illetően, csak most éppen más lett a többség a népakaratnak megfelelően.
Mindenesetre ezzel az elmozdítással vagy lemondással – vagy nevezzük akárhogy is – valóban egy történelmi fordulópontról van-e szó, vagy inkább egy újabb fejezetről a magyar politika állandó hadjáratában, azt valószínűleg csak az idő dönti el. Egy biztos, a köztársasági elnök távozása és a körülötte kialakult vita ismét megmutatta, hogy Magyarországon ma már szinte minden jelentős közjogi döntés egyben politikai csatatérré is válik. A következő hónapok pedig eldönthetik, hogy ez az „ügy” valódi alkotmányos mérföldkőként marad meg, vagy inkább egy tudatosan felépített politikai stratégia újabb állomásaként.
Leczovics Zsolt
…
..
.
