Egy város életében ritkán adatik meg, hogy olyan vezetője legyen, aki nem csupán tisztséget visel, hanem valódi szolgálatként éli meg a feladatát. Walter Dezső ilyen volt. Igaz patriótaként tekintett Sopron közösségére, egy olyan ember volt, akinek a városban élő polgárok sorsa nem politikai kérdés volt, hanem szívügy.
Négy éven át állt Sopron élén polgármesterként (2002–2006 között), de munkássága jóval túlmutatott a ciklus keretein. Számára a vezetés nem hatalmat, hanem felelősséget jelentett. Olyan felelősséget, amely minden döntésnél, mint vezérgondolat azt firtatta: Vajon ez előreviszi-e a város jövőjét, segíti-e a soproni emberek életét? Ez volt az a szemlélet, amely végigkísérte polgármesteri munkáját. Nem a megosztásban hitt, hanem az építésben. Nem a hangos szavakban, hanem a következetes tettekben. Olyan vezető volt, aki mögött ott állt a hitelesség, hiszen amit mondott, azt élte is.
Emberként legalább akkora nyomot hagyott maga után, mint vezetőként, amit ismeretségünk révén azt hiszem bátran kijelenthetek. Igazi tanítómester volt, aki nem kész válaszokat adott, és nem is akarta rám erőltetni a saját nézőpontját, hanem konstruktívan, partnerként és a nézőpontjaink közötti kapcsolódási pontok mentén igyekezett segíteni. Tanácsai csendesek, mégis iránymutatóak voltak. Nekem azt is tanította, hogy az embernek ha a médiában tevékenykedik mindig a közösség szemszögéből kell vizsgálnia a világot. Nem az számít, ki mit gondol politikailag, hanem az, hogy egy adott ügy miként hat az itt élők mindennapjaira. Nem a hangos szavakban hitt, hanem a következetes tettekben. Olyan ember volt, aki mögött ott állt a hitelesség, amit mondott, azt élte is.
Hiánya persze nemcsak egykori tisztsége miatt érezhető, hanem azért is, mert egy olyan gondolkodásmódot képviselt, amelyre ma talán még nagyobb szükség lenne. Az ő öröksége nem csupán döntésekben, tettekben és fejlesztésekben mérhető, hanem abban a szemléletben, amelyet továbbadott: Figyeljünk egymásra, és mindig azt keressük, mi szolgálja leginkább a közösségünk javát.
Így marad velem Dezső bácsi – nemcsak emlékként, hanem iránytűként!
Leczovics Zsolt
