Nem csillapodik a feszültség Peresztegen és a szomszédos településeken, miután kiderült: a rábapordányi szarvasmarhatelep fertőzöttsége miatt kényszervágásra ítélt állattetemeket a soproni térségbe szállítják. A helyiek tudta és beleegyezése nélkül dőlt el, hogy a Pereszteg közigazgatási határin belül működő ATEV telepre szállítják az állítólagosan 95-100 teherautónyi lemészárolt tetemet.
A cyberpress.hu elsők között számolt be a helyzetről, miközben a döntés hírére a helyiek azonnal utcára vonultak. Sellei Tamás peresztegi polgármester is a helyszínen tartózkodott, de a közösségi médiában is világossá tette: előzetesen semmilyen tájékoztatást nem kapott a járványügyi intézkedésről. Ugyanakkor hozzátette: “A helyszínen lévő szakemberektől korrekt tájékoztatást kaptam. Ők egy kellemetlen és veszélyes feladat végrehajtói.” A közösségi médiában terjedő felvételek szerint sokan adtak hangot nemtetszésüknek, lincshangulat közeli állapot uralkodott a hatóságok, a polgármester és a civilek között. Felháborodásukat éjszakába nyúló tiltakozó jelenléttel erősítették, ami pénteken is folytatódik.
Nem csak a helyi lakosság teljes kihagyásával hozták meg a döntés az állattetemek végső nyughelyéről, hanem úgy tűnik a helyi és térségi vezetőket sem tájékoztatták. Barcza Attila, Sopron és környékének országgyűlési képviselője közleményében a következőket írta: “Ahogy mindenki, én is ugyanúgy sajnálom, hogy Pereszteg település külterülete érintett a védekezésben, de el kell fogadnunk, hogy ez hatósági ügy, és a hatóságok hozzák a döntéseket minden szakmai indokot figyelembe véve.”
Mint arról tegnap beszámoltunk, a peresztegi elhagyatott agyagbánya területe már a ’80-as évek óta dögtemetőként került kijelölésre az akkori járványvédelmi hatóság által. A terület mai is állami tulajdonban van, az állategészségügyi és járványügyi feladatokat ellátó ATEV Zrt. kezelésében. Kifejezetten az állatok elhelyezésére kijelölt terület, mivel agyagzáró rétegekkel rendelkezik, ami alulról zárja a fertőzés tovább terjedésének útját. A szállító járművek hermetikusan zártak, és teljes fertőtlenítésen esnek át. A telepet kerítés, vadriasztók és földzárás fogja védeni, a munkálatokra összesen néhány napot szántak csupán. Úgy tudni, a terület előkészítése fél nap alatt lezajlott, pénteken késődélelőtt már meg is érkeztek az első leölt állatokat szállító teherautók Peresztegre, egész pontosan az operatív törzs, a Belügyminiszter, az Agrárminiszter és az érintett szakemberek által kijelölt területre.
Nő a feszültség, dúlnak az indulatok:
a tiltakozások során azonban már olyan jelenetekre is sor került, amelyek túlmutatnak a jogos felháborodáson. Egy, a közösségi médiában megjelent hozzászólás szerint az éjszaka folyamán a helyszínre kivezényelt hivatásos tűzoltókat verbálisan bántalmazták. Egy bejegyzésben egy szolgálatban lévő tűzoltó így fogalmazott: „Higgyék el, hogy nem önszántukból voltak ott a kollégáim. Ez a dolgunk. […] Ne azokon verjék el a port, akik nem tehetnek róla. Mi oda megyünk, ahova küldenek.”
Ugyanakkor helyszínen lévő hivatásos és önkéntes szervezeteken túl a helyi polgármestert is hiába okolják az egyébként joggal felháborodott helyiek. Településvezetőként nincs érdemi befolyási lehetősége az ügymenetre.
Az igazi döntéshozók nem voltak jelen, mégis azokat éri támadás, akik vagy csupán a kötelességüket teljesítik vagy együttérzően a helyszínre igyekeztek.
Ugyanakkor érdemes tágabb perspektívából is értelmezni az ügyet. Persze sem a peresztegi, nagylózsi és kövesdi lakosokat nem kárpótolja, de ilyen téren nincs jó és elfogadható döntés. Nincs olyan település, amely szívesen fogadná az állati tetemek tömeges elhelyezését. A dögöket mindenképpen elszállítják, ez nem egy fekete-fehér kérdés, hanem egy összetett, járványügyi és szakmai döntéssorozat következménye, ahol a szakszerűségnek kellene irányt mutatnia.
Olvasni olyan hozzászólást is, ami arra világít rá, hogy ez nem politikai kérdés – mégis sokan mások baján, kárán próbálnak előnyt kovácsolni, miközben emberi méltóságukból kivetkőzve a tisztelet legkisebb jelét sem adják meg a jelenlevőknek.
Lássuk világosan: az itt élők feje felett döntöttek, és nem adtak időt arra, hogy társadalmi ellenállás szerveződjön. A helyiek bárminemű tájékoztatás és valódi párbeszéd nélkül kénytelenek szembenézni a döntés következményeivel – mindezt anélkül, hogy beleszólásuk lenne a sorsukba.
