A rohanó világukban minden változik, van ami jó irányba és sajnos van ami nem igazán arra. Sok példát lehetne felsorolni mind a két felvetésre, de ami egyre jobban tapasztalható, hogy az egymás iránti tisztelet, a közbeszéd stílusa, az internetes kommentek gátlástalan és alpári megnyilvánulásai illetve az alapvető magatartási etikai normák hanyagolása manapság elképesztő alacsony szintre süllyedtek. A parázsból fellobbanó lángok manapság jellemzően a politikai hovatartozás miatti elköteleződés miatt csapnak fel, ami lassan már-már odáig fajul, hogy régi barátságok mennek tönkre, sőt, sokszor családi viszályok is kialakulnak, az online világban meg aztán még gátlástalanabbul és akár ismeretlenül is lehet ideig-óráig ekézni a másikat. Félreértés ne essék, nem a nézetek ütköztetésével van a baj, nem is az érdemi kritikák megfogalmazásával, hanem a stílussal. Mindennek megvan a helye és a módja, igaz még ha sokszor nem is egyszerű odáig eljutni, talán érdemesebb kivárni a sort és nem azonnal háborút kiáltani!
Igaz, mókuskereket hajtunk mindannyian, a sok munka, a megélhetési gondok, a feszültségekkel teli mindennapok folyamatosan próbára tesznek minket, de vajon érdemes kivetkőzni emberi mivoltunkból?
Tényleg az a szólásszabadság igazi fokmérője az, hogy köpködjük egymást? Ez tényleg így van rendjén?
Egyszer jól megfogalmazta valaki azt a gondolatot, hogy azért mert nem egyezzenek a nézeteink valamiben még nem vagyunk ellenségek. Elsősorban emberek vagyunk, érző lények, igaz más-más karakterek, más-más elképzelésekkel, de az érdemi vitára képesek. Nos egészen jól tartotta magát ez a gondolatsor, de az elmúlt időszak közéleti eseményeit követve azért már lehetnek kétségeink, hiszen elképesztő milyen dolgokkal szembesül az ember ha egy kicsit igyekszik tájékozódik a való világ és az online tér párhuzamos dimenziójában.
Ha csak az internet görgetjük, gyorsan beleszaladunk az olyan hírekbe, hogy politikai aktivistákat inzultálnak, standokat döntögetnek vagy éppen az országgyűlés rendjét vagy éppen közgyűléseket zavarnak meg magukat felelős felnőtt embereknek tartó egyének. Rágalmakat fogalmaznak meg az egymással szemben álló felek, tényeket ferdítenek el, megy a sárdobálás keményen, ami aztán alamuszi módon beszivárgott a hétköznapi emberek életébe is. Lassan már narancsot is félve vesz az ember a boltban, hátha kap egy-két megjegyzést, de mondjuk egy Tisza cipőt is csak erős megfontolás után merünk felvenni, mert gyorsan jöhet az a bizonyos bélyeg. Igen, persze, ezek az utóbbiak azért túlzóak, de ha így megy tovább tényleg ide jutunk, pedig élhetnénk egy kulturált, nyugodtabb világban is, ha nem ülnénk fel a politikai megmondóemberek gőzkieresztő agymenéseinek és azokat a helyükön kezelnénk.
Éppen ebben a hónapban lett oldalunk a cyberpress.hu 10 éves, és áttekintettünk sok dolgot, amelyek közül szóba került a közösségi oldalunkon a kommentszekciónk használóinak stílusváltozása is.
Van ami persze nem változik, hiszen ha éppen olyan eseményről, fejlesztésről számolunk be, amit a kormány vagy éppen a soproni városvezetés vitt véghez és az a soproniak jobb életkörülményeinek céljait szolgálja, akkor azonnal kapjuk a Fideszes bértollnokok, Simon vagy éppen a Farkas Ciprián spanjai és hasonló jelzőket, ha pedig kritikát fogalmazunk meg, vagy éppen más politikai szövetség eseményéről számolunk be, akkor meg a Gyurcsányista, Sorosista, de manapság Magyar Péter és a TISZA szekértolói jelzőket vágják az orrunk alá. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen ezzel jár ha valaki ezen a vonalon tevékenykedik, próbál mindenfelé nyitott lenni, munkakapcsolatokat kialakítani, informálódni és beszámolókat hozni, azonban a kritikai stílus amiket kapunk egyre jobban hagynak kívánni valókat maguk után. Persze vannak erre is megoldások, hiszen számunkra ott van a kommenttörlés vagy a felhasználó letiltása mint opció, de ugye akkor meg jön a szólásszabadságra való hivatkozásos reklamáció.
Mi nem közpénzből, de még csak nem is közösségi finanszírozásból tartjuk fent a platformunkat, szóval azért ennek tükrében és a legnagyobb tisztelettel kérünk mindenkit, hogy tartsa tiszteletben azt, hogy hogyan is fogalmaz és azt is, hogy hogyan kezeljük a törlési és tiltási lehetőségeinket a facebook oldalunkon. Van is egy idevágó mondás erre – ezúttal egy kicsit kulturáltabban megfogalmazva – ami úgy szól, hogy: Ahonnan eszünk, oda nem ürítünk! Ilyen egyszerű ez!
Nem árulunk el nagy titkot, de például ha minket valaki vagy valami vagy valamilyen oldal nem érdekel vagy nem értünk vele egyet, akkor nem érzünk folyamatos késztetést arra, hogy káromkodva odarittyentsünk valamit, hanem ugye létezik az a lehetőség is, hogy nem keressük fel az adott platformot, de ha szembejön mégis valami folytán, akkor simán továbbgörgetünk. Bevált cucc!
Természetesen ez a jegyzet is egy vélemény csupán és akinek nem inge az ne is vegye magára – nem akarunk senkit megbántani, nem is célunk – azonban talán azon a lényegi részen érdemes elmorfondírozni, hogy mindig gondolkodjunk és maradjunk következetesek és az emberi mivoltunkat azért ne vetkőzzük le, se az online se pedig a való világban! Nyerjen mindig a józan ész!
