Július 1-jétől hatályba lépett a helyi önazonosság védelméről szóló törvény, amely lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzatok plusz bevételre tegyenek szert, illetve adott esetben a helyben élő lakosok elővásárlási joggal éljenek lakóingatlanok értékesítésekor. A jogszabály célja a helyi közösségek kulturális identitásának és társadalmi, gazdasági szerkezetének megőrzése, valamint a lakosságszámnövekedés és a betelepülés szabályozása, különösen azokban a településekben, ahol az elmúlt években intenzív belső migráció figyelhető meg.
Az elmúlt évtizedekben Sopron térségben is jellemzővé vált az a helyzet, melyet a szabályozás közvetlenül érinthet. Az ország egyik legdinamikusabban növekvő népességű megyéjeként, Győr-Moson-Sopron nyugati részén egyre több lakóingatlant vásárolnak meg az ország távolabbi régióiból érkezők. A város földrajzi elhelyezkedése, az osztrák határ közelsége miatt sokan próbálnak itt szerencsét – ez különösen a kertvárosi, lakótelepi városrészeken és agglomerációs településeken érhető tetten, de Sopron mellett például Harkán, Ágfalván vagy Kópházán és a távolabbi kistelepüléseken is érzékelhető.
A térség gazdasági stabilitása, az osztrák munkaerőpiac közelsége, valamint az életszínvonalbeli különbségek sokakat ösztönöznek arra, hogy itt próbáljanak szerencsét.
Az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a más országrészekből, főként az ország keleti megyéiből Sopronba és környékére költözők száma. Ezzel párhuzamosan egyre több jel utal arra, hogy a különböző társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező új lakók és a helyiek közötti együttélés nem minden esetben problémamentes. Bár konkrét statisztikai adatokkal nem feltétlenül igazolható, a lakosság biztonságérzete, a köztisztaság állapota, valamint a problémás életmódot folytató vagy kéregető személyek jelenléte alapján érzékelhető, hogy a városkép átalakulóban van. Általános közvélekedés lett, hogy ez már nem az a Sopron, ahol a mai generáció felnőtt.
Nehéz pontosan megmondani, hogy ezekből a benyomásokból mi igazolható tényszerűen egy olyan térségben, amely a rendszerváltás után megnyílt, az uniós csatlakozással még inkább kitárult, és az elmúlt másfél évtizedben látványosan fejlődött.
A fejlődés része számtalan benépesült utca városban és vidéken, új településrészeket töltöttek meg lakásokkal az ingatlanberuházások. Ezek a célok vezérelhették a jogalkotókat, amikor az új törvény segítségével egy hatékonyt eszközt adtak a helyi közösségek kezébe. A bevállalós önkormányzatok települési rendelet megalkotásával szabályozhatják a nem kívánt lakosságnövekedést a betelepülőt távoltartásával, az ingatlanbefektetői felvásárlások megakadályozásával. A törvényhozói szándék szerint a túlzott lakosságbővülés és a tömeges ingatlanvásárlás negatív hatásai – például fiatalok kiszorulása, település karakterének sérülése -miatt szükséges volt új jogi eszközök biztosítására. Ez által elismerik a helyi önazonosságot, mint kollektív jogot, ami település lakóit illeti meg, így ők dönthetnek arról, hogy a társadalmi változások milyen irányba mozduljanak el. A törvény úgy fogalmaz: „A nem kívánt mértékű betelepülések és a befektetési célú ingatlanszerzések nemcsak a helyi lakosság és a betelepülők számának aránytalanságát, a település karakterének megváltozását, a helyi életmód átalakulását hozhatják, hanem a település jövő generációjának életfeltételeire is kedvezőtlenül hathatnak. A kívántnál nagyobb mértékű beköltözés számos településen elnehezíti a fiatal generációk helyi otthonteremtését és létfeltételeit.”
A törvény által akár a Sopronra jellemző konfliktusos helyzeten is lehetne enyhíteni, hiszen az eddigiekkel ellentétben beavatkozási lehetőséget ad az önkormányzat számára, kikkel is szeretne a lakosság együtt élni. A jogszabály szerint az önkormányzatok elővásárlási jogot alapíthatnak olyan lakóingatlanokra, amelyek eladása esetén – megítélésük szerint – sérülhet a helyi közösség önazonossága. Itt a helyi lakosok és ingatlantulajdonosok ingatlanszerzése részesíthető előnyben.
Ugyanakkor talán még ennél is lényegesebb, hogy a törvény által a lakcímlétesítést is felételhez köthetik. Ez különösen fontos, mert Sopronban sokan csak albérlőként élnek a városban, saját ingatlanra nem akarnak vagy nem tudnak szert tenni.
Az önkormányzat rendeletben szabályozhatja, hogy a betelepülők lakcímet csak letelepedési hozzájárulási díj megfizetése esetén létesíthessenek. Ami azt jelentené, hogy a betelepülők anyagilag is hozzájárulnának a közösséghez – például az utak, közintézmények vagy egyéb helyi infrastruktúra fejlesztéséhez – hiszen ez által az önkormányzat plusz bevételhez jutna hozzá, amit a szolgáltatások színvonalának emelésére tudna fordítani.
Jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata vagy a környező települések éltek volna az új törvény adta lehetőséggel. Az is egyértelmű, hogy a törvény alkalmazása érzékeny társadalmi kérdéseket érint: a közösségi értékek védelme mellett felmerülhet a kirekesztés vagy a idegenellenesség veszélye is, még a legkörültekintőbb döntéshozatal esetén is. A következő hónapokban eldőlhet, milyen mértékben élnek majd az önkormányzatok az új jogosítványukkal. Az viszont biztos: a soproni térség továbbra is népszerű célpont marad a letelepedni vágyók körében, így a helyi közösségek és az érkező új lakosok közötti együttélés kérdése hosszú távon is napirenden marad.
