Ismét egy eseményekkel teli esztendőn vagyunk túl, ami hozott jót, rosszat és sajnos veszteségeket is. Az újév kezdete mindig bizakodásra ad okot, és talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy ezzel a megfogalmazással az emberek többsége egyetért, hiszen mindenki számára van olyan szegmense az életnek, amelyben előrelépést, pozitív irányú változást szeretne elérni. Ahogy azt mondani szokták, új év, új fogadalmak és új remények!
Sopron városa az infrastrukturális fejlesztése szempontjából ismét szép mérföldköveket ért el, ami már évről-évre visszatérő tendenciának nevezhető, talán elég rápillantanunk a teljesség igénye nélkül a Győrig tartó gyorsforgalmi útra vagy a várost elkerülő körgyűrűre, és mondjuk jó pár utca új burkolatára. Persze vannak jócskán fájó pontok is, amelyek közül talán elég csak megemlíteni az állóvízben zátonyra futott Fertő tó hazai partszakaszának fejlesztési ügyét, ami már-már amolyan több évados szappanopera hosszúságú dráma lett, és aminek már jó ideje minden évben az új fejezetét csodálhatjuk. Hogy meddig? Ki tudja … de jó lenne, ha már ebben is történne előrelépés!
A politikai életben városunk továbbra is a Fidesz-KDNP-nek szavazott bizalmat, legalábbis a lakosságnak az a százaléka amely elment a szavazófülkébe és érvényesen voksolt, ahogy az történt egyébként az ország jelentős részében is. Ebben nálunk már jó ideje nincs különösebb változás, hacsak az nem, hogy a testület tagjai időnként cserélődnek, ahogy az ellenzéki pártok delegáltjai is, bár idén már a Kétfarkú Kutyapárt is helyet kapott a helyi önkormányzati testületben. Az, hogy ez úgy összességében jó vagy sem, az mindenkinek a saját megítélésére van bízva, és bár lehet támadólag üzengetni meg posztolgatni, a lényegen nem változtat, a választás a fülkékben dőlt el, ez van, a többség ezt választotta, szóval ezzel kell együtt élni.
Sopron továbbra is vonzó város, ami sajnos már jó ideje nem csak a páratlan szépsége miatt van, hanem az osztrák határ közelsége is jelentős csáberő lett, hiszen hazánk megélhetésre kevésbé alkalmas részeiből sokan jönnek ide – mint egy ugródeszkát tekintve – a boldogulást keresni. Megmondhatatlan, meghatározhatatlan a város tényleges lakossága, de az biztos, hogy a jelenlévő létszám már kinőtte azt a berendezkedést és kiépített infrastrukturális lehetőséget amit nyújtani tud, szóval kérdés még meddig nyúlik az a bizonyos takaró és meddig maradhat még meg számunkra olyan imádott, nyugodt, békés ékszerdoboznak Sopron, amilyennek szeretjük.
Az országos politikai színtéren viszont jelentős átalakulást hozott az év, legalábbis a közéleti vagy mondjuk úgy közszereplői szinten, hiszen a régi, bejáratott ellenzéki pártok szinte csak asszisztálni tudtak Magyar Péter és TISZA párt jelentős előretöréséhez, ami nekik is és talán még a kormányzópártnak is okoz olykor némi fejtörést, hiszen úgy tűnik sikere megállíthatatlan, pedig még csak a hajtások bukkantak elő a szárból, aminek pedig már Sopronban is van rügye. Minden bizonnyal ebben az új esztendőben lesz még meghökkentő és megdöbbentő csatározás ezen a színtéren, szóval a politikai show folytatása úgy tűnik garantált és bár a TISZA párt az országgyűlésben még nincs jelen, nagy valószínűséggel a 2026-os választásokra készülve már a 2025-ös évben aktívan fog kampányolni, és talán nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy kijelentsük, be is fog jutni az országgyűlésbe, bár ennyire ne szaladjunk előre. Egy biztos, nem lesz unalmas ez az év sem politikai téren.
Keleti szomszédunkban a háború még mindig tart, aminek ki tudja mikor lesz vége, hiszen mindkét fél kitart a saját álláspontja mellett. Talán nem is érdemes mélyebben belemenni most ennek a konfliktusnak az elemzésébe, hiszen megannyi hozzáértő ember kifejtette már pro és kontra az álláspontját, így talán csak azt a kérdést vetném fel, hogy vajon az normális, hogy a XXI. században is, fejlett országokban emberáldozatokat követelve kell területi követeléseket érvényesíteni? Elképesztő, hogy mi emberek, mindig ugyanoda jutunk és erőfitogtatással akarunk győzni, mindegy milyen áron. Kívánom, hogy idén egy tárgyalóasztalnál jussanak dűlőre a felek és legyen újra béke! Ne legyen több áldozata egy értelmetlen háborúnak!
Sajnos az új év ismét áremelésékekkel indul, mondjuk úgy, mindenki megérzi majd azt, hogy szinte minden többe fog kerülni és ez nem csak az üzletekben lesz észrevehető, hanem mondjuk úgy, a közfogyasztói élet minden aspektusában. Ismét nem lesz könnyű az élet, de lassan már-már kénytelenek vagyunk hozzászokni, hogy az évszámváltás velejárója a drágulás is. Talán kemény ezt így direktbe olvasni, de sajnos meg kell vele barátkozni, bár igaz, mi itt Ausztria mellett még kevésbé érzékeljük ezeket a plusz kiadásokat – köszönhetően hogy sokan ingázóként kint dolgozhatnak – de bizony egyre több helyen kényszerülnek még jobban élére állítani a megkeresett forintokat. Amiben bízhatunk, hogy sikerül egy erősebb pályára állítani a magyar gazdaságot és a forint vásárlóerejét sikerül stabilizálni és azt akár növelni is, hiszen már nagyon szoros a bizonyos nadrágszíj.
Bár kicsit talán árnyaltabb lett ez a kis összefoglaló bejegyzés, ami új év hajnalán az online portálokon megszokott, de hogy kicsit színezzem is, és nem maradjon senki jó kívánság nélkül, úgy tényleg és teljesen őszintén kívánok mindenkinek sikeres, békés, boldog új évet!
Váljon mindenkinek valóra az álma és legyen egy csodálatos éve!
czo
