Tanárból sok van, mesterből egy – hangzik el Koncser-Vargha Dániel zongoristától, aki a soproni kötődésű zeneszerző, Szokolay Sándor egyik utolsó tanítványa volt. A World Traveler Club házigazdájával, Méreg Attilával emlékeztek a 2013-ban elhunyt művészről. A sorozat negyedik részét ajánljuk:
“Szokolay Sándor 1931. március 30-án a Békés megyei Kunágota községben született Szokolay Sándor zeneszerző édesapja Szokolay Bálint két kórust is alapított, édesanyja, Holecska Erzsébet érzékeny, mélyen vallásos asszony volt. Szokolay Sándor zenei tanulmányait a Kodály-módszert elsőként megvalósító Békés-Tarhosi Énekiskolában kezdte. Gulyás György az iskola megálmodója a Wenckheim grófok uradalmi kastélyában, ősparkjában 1946-ban énekiskolát alapított, ahol 1950-ben Szokolay Sándor érettségizett. A diákévek a komponista egész életére meghatározó hatással voltak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szabó Ferenctől és Farkas Ferenctől tanult zeneszerzést 1950-57 között. Tanulmányaival párhuzamosan szolfézst tanított a Fővárosi Zeneiskola Szervezet keretében. 1955-61-ig a Magyar Rádió zenei szerkesztőjeként dolgozott, ezt követően néhány évig független művészként próbált megélni. 1966-tól 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés-, ellenpont- és prozódia tanára volt. 1977 és 1988 között a Magyar Televízió zenei lektori tisztét is betöltötte. Az 1980-as évek végén aktív közéleti szerepet is vállalt, húsznál több társadalmi szervezet, társaság, alapítvány választotta elnökének, illetve vezetőségi tagjának, köztük a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Zenei Kamara, a Nemzeti Alapítvány, a Fészek Művészklub és a Magyar Rádió Alapítvány. Három ízben nyert VIT-díjat (1955, 1957, 1959), 1956-ban a varsói Wieniawski-versenyen ért el első helyezést.
Művészetének elismeréseként már 35 évesen, 1966-ban Kossuth-díjat kapott, de jutalmazták Erkel-díjjal kétszer (1960, 1965), az érdemes művész (1976) és a kiváló művész (1986) elismerésekkel, Bartók-Pásztory-díjjal (1987 és 2001), a Magyar Művészetért Díjjal (1993), a Magyar Örökség-díjjal (1998), Kodály-díjjal (1999) és Télvégi tavaszváró című művéért Artisjus-díjjal (2011). 2011-től haláláig a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának rendes tagja volt.”
Forrás: Youtube
