Rendkívüli közgyűlésre hívták össze pénteken Sopron önkormányzati képviselőt, délre kellett megjelenni a polgármesteri hivatalban, ahol mindösszesen egyetlen egy napirendi pont volt kitűzve. A a Soproni Vízmű Zrt. állami támogatásához kapcsolódóan született döntés, a közgyűlés köszönettel elfogadta a kormányzati többletforrást.
Dr. Farkas Ciprián polgármester és dr. Simon István alpolgármester előterjesztők tájékoztatásul adták, az energiaválság nehéz helyzetet teremettet, melyben a helyi víziközmű cég is jelentősen érintett. A Soproni Vízmű Zrt. szolgáltatásának zavartalan biztosítása érdekében vált szükségessé az állami gondoskodásba adás, mely folyamat jelenleg is zajlik – ismertetik.
Az Energiaügyi Minisztériumon keresztül meghozott döntésben a Soproni Vízmű Zrt. kérelmét pozitívan bírálták el, a kimutatott működési költségeire összesen 1.721.300.000 Ft támogatást biztosítanak.
Pénteken a részvénytársaságban többségi tulajdonos önkormányzat, Sopron város közgyűlése úgy döntött, hogy köszönettel veszik a kormány támogatását és egyetértenek abban, hogy Rádonyi László vezérigazgató ezügyben aláírja az elfogadó nyilatkozatot.
A csatolt dokumentumok alapján a cég nincs könnyű helyzetben, a szeptember 30-ig felhasználható forrást villamos energia és humánpolitikai költségeinek megtérítésére fordítja, kétharmad-egyharmad arányban.
A támogatás terhére májusi, júniusi, júliusi, augusztusi és szeptemberi kiadásaikat tervezik kiegyenlíteni. A támogatói okiratot 2023. június 13-án írták alá.
Soproni Vízmű után “Állami Vízművek”?
Az átvétel lezárultáig még sok víz lefolyhat az Ikván, ám kérdés beteljesülése nem valószínű. Egyebek mellett tekintettel arra, hogy a víziközmű társulást jelenleg is ötven kisebb-nagyobb önkormányzat tulajdonolja. A többségi részvényes (54%) Sopron városa, azonban a működési terület a Soproni járásra, Répceszemerére valamint Bük és környező 9 Vas vármegyei településre terjed ki. Mégsem neheztelnek Sopronra, s hívják a kompániát mondjuk Sopron-Fertő-Hanság-Répce-menti víziszolgáltató Zrt-nek. Igaz az is, hogy az önkormányzatoknak nincs akkora szabad pénzügyi kapacitásuk, hogy ezt a bő másfél milliárd forintos támogatást megadják a Soproni Vízműnek és annak ne legyenek elmaradásai a működési kiadásokban.
Az országos hírek szerint több vidéki víziközmű szolgáltató is csőd közelbe került az elszállt energiaárak hatására, de a térségben nincs ekkora baj. A közzétett beszámolók szerint a Soproni Vízmű adózott eredményei negatívak, 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben is veszteséges volt a cég. Noha érthető okokból a közszolgáltatás nagy általánosságban nem profitorientált, a nap végén mégiscsak meg kell finanszírozni a dolgozók munkabérét és ki kell fizetni a számlákat. Nyomós érv az állami átadás ellen, hogy a víziközművagyon a települések saját tulajdona, egyúttal értékes vagyona, azonban ezek folyamatos karbantartása és fejlesztése, a szolgáltatás biztosítása is kötelezettsége.
A soproni közgyűlés 2022. szeptember 1-én hosszas vita után, 10 igen / 3 nem 1 / tartózkodás arányában fogadott el szándéknyilatkozatot arról, hogy a víziközmű szolgáltatást az állam részére térítésmentesen átadja.
Érdemes a történelmi kontextusba helyezni a ügyet, hiszen az újkori soproni vízellátás története a 19. század második felére nyúlik vissza, számos tulajdoni-üzemeltetői szerepkörrel. A város közgyűlése 1885-ben bízott meg egy bécsi vállalatot próbafúrásokra, ebből keletkezett a későbbi Bécsi úti főtelep kútja. A vízmű megvalósítására 1889-ben ötven évre nyert koncessziót egy brünni-soproni konzorcium. Flandorffer Ignác közbelépésére 1891-ben kiszorították a külföldi tőkét, a Soproni Városi Vízvezeték Rt. átvette a koncessziót, melyben a város is részvényes volt. 1905-ben került teljesen Sopron városához a vállalat, majd 1963-ban megyei vállalattá szervezték át, nevét II. sz. megyei Víz- és Csaronamű Vállalatra változtatták. A rendszerváltást követően került állami kézből a működési területen lévő önkormányzatok tulajdonába a Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Rt. (forrás)
Egy dolgot biztosan látni. Az állami gondoskodásba adás jelenleg az egyetlen reális lehetősége annak, hogy a víz- és csatorna szolgáltatók működőképessége biztosított maradjon a jövőben is. Hogy morális és politikai oldalról milyen az ügy megítélése, az ebből a szempontból sokadrangú kérdés.
