Zengett-zúgott a DEAC elleni meccs mérkőzés második félidejében a teltházas Novomatic Arénában a “riki-riki”. Ezt a “névre szóló eufóriát” A szezon közben szerződtetett amerikai irányító, Rickey McGill váltotta ki szurkolókból, aki remekelt a Sopron KC két legutóbbi hazai mérkőzésén. Az idei első meccsen, a bajnok Falco legyőzéséből 19 pontos, 10 gólpasszos dupla-duplával vette ki részét a sikerből, legutóbb, a DEAC elleni fölényes siker alkalmával pedig 28 ponttal és 5 gólpasszal zárt. Ezek után nem meglepő, hogy a soproni szurkolótábor egyik új kedvence lett a szezon közben szerződtetett irányító. Egy vele készült interjúban ismerkedhetnek meg vele jobban a kosárlabda szerelmesei.
– Mi volt az első gondolatod, amikor az észt Rapla játékosaként értesültél róla, hogy Magyarországról érdeklődnek irántad?
– Szakmailag nem volt semmi gond, ment is a játék Észtországban, de bizonyos személyes okok miatt örültem a megkeresésnek, az új lehetőségnek.
– Mielőtt csapatunkhoz szerződtél, mennyit tudtál a magyar bajnokságról?
– Bevallom, nem túl sokat. Amikor Angliában játszottam, egy amerikai ellenfelemmel, korábban az NB I-ben is játszó Dirk Williams-szel beszélgetve került szóba Magyarország és a liga. Ő mondta, hogy egy színvonalas, kiegyensúlyozott bajnokság, amely jó lehetőség a fejlődésre.
– Régebbről ismertél valakit a srácok közül, akikkel most együtt játszol a csapatban?
– Személyesen senkit, hírből hallottam Quincy Fordról és Teyvon Myers-ről. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem őket, és persze a többieket is.
– A szezon közben, november elején érkeztél Sopronba. Akkor még elég gyengén álltunk, most viszont sorozatban kilenc győzelemnél tartunk. Hogy látod, milyen volt a csapat amikor megérkeztél, és mi változott azóta?
– Amikor megérkeztem, sok játékos sérült volt a csapatban, úgy tudom, engem is emiatt keresett meg a klub. A sérüléssorozatból sajnos vereségsorozat is lett. Emiatt elég feszült és görcsös volt a társaság, ezért nem játszottunk igazán csapatként. Jött az edzőváltás, és ahogy kezdtek felépülni a sérültek és meggyógyulni a betegek, már jobban megoszlottak a terhek és a percek, fokozatosan állt össze a játék. Elkezdtük nyerni a meccseket, fokozatosan nőtt az önbizalom, és a bizalom egymás iránt. Kialakult a stílusunk, egyre inkább igazi csapatként kezdtünk játszani.Most ott tartunk, hogy élvezzük a játékot, és úgy láttam, ezt szurkolóink is értékelik, és talán az is látszott, hogy a srácokkal a pályán és azon kívül is nagyon jól megértjük egymást.
– Hol születtél, hol nőttél föl?
– New York-ban.
– Akkor jól sejtjük, hogy a Knicks a kedvenc NBA-csapatod?
– Nem, most éppen a Los Angeles Lakers. A kedvenc játékosom, példaképem LeBron James, mindig neki és az ő csapatának szurkolok. Nagyon sokoldalúan játszik, eredményes, és a sok pont mellett sok lepattanót is szerez. Emellett, ha úgy látja jónak, a társait is kiszolgálja, gólpasszok tekintetében is jól teljesít. Ami miatt azonban nekem talán a legjobban tetszik a játéka az az, hogy nagyon sok csapattársa lett jobb, sokkal jobb játékossá azáltal, hogy vele játszik, James tette őket jobb kosarasokká!
– A kosárlabda az első és egyetlen sportág, amelyet kipróbáltál?
– Nem, a második. Előtte az amerikai futballt is kipróbáltam. Elkapó voltam, az is nagyon tetszett. Bár a kosárlabda mellett döntöttem, azóta is folyamatosan követem a profi bajnokságot, az NFL-t.
– Térjünk vissza a csapathoz, és a fényes diadalmenethez. Mit gondolsz, minek köszönhető ez a remek kilenc meccses győzelmi sorozat?
– Már említettem, hogy ahogy jöttek a győzelmek, egyre erősebb lett a bizalom. Jobban megismertük egymást, és nyugodtan mondhatom, hogy nagyon egységesek vagyunk a pályán és a pályán kívül egyaránt. Az edzések jók, színvonalasak, a hazai meccseken szurkolóink rengeteget segítenek. Egy sportolónak csodás érzés olyan légkörben játszani, amilyen a rendre teltházas hazai mérkőzéseinken van.
– Neked is nagyon jól megy a játék…
– Így van, megkapom a bizalmat, és próbálok is élni vele. A jó meccsek, a győzelmek, és hogy a szurkolóink ennyire szeretik a csapatot további önbizalmat adnak. De nem az egyes játékosok a fontosak, hanem, hogy csapatként kosárlabdázunk.
– Már jó néhány mérkőzésen pályára léptél, sok rivális ellen játszottál az NB I-ben. Hogy látod a csapat esélyeit, és a bajnokságot?
– Tényleg nagyon jó, magas színvonalú, kiegyenlített a bajnokság, amelyben szép eredményeket érhetünk el, ha ugyanilyen mentalitással dolgozunk és játszunk tovább.
– A szabadidődben mit csinálsz szívesen?
– Mint mondtam, nagyon jó társaság, közösség alakult ki itt a csapatban. Az edzéseken és meccseken kívül is szívesen vagyok együtt a fiúkkal. Emellett az internet segítségével tartom a kapcsolatot a családdal és a barátnőmmel, és persze szívesen játszom videójátékokat, és nézek filmeket, főként thrillereket, horrorfilmeket.
forrás: SAKC.HU
Ez is érdekelheti:
