Komoly nehézségekkel küzd Sopron kereskedelmi, vendéglátó és szolgáltató szektora, amely gyakorlatilag a koronavírus-járvány tavaszi első hulláma után most kapja az újabb pofonokat, amit a második hullám miatt elrendelt „határstoppos” rendelet okoz. Nagy vonalakban így lehet összegezni a Der Standard cikkét, amely kitér arra is, hogy üresek a soproni szolgáltató központok és a vállalkozók illetve az alkalmazottak megélhetése komoly veszélyben van.
A lap kitér arra, hogy 2020. szeptember 1-én hatályba lépő „határzárral” kapcsolatos rendelet ezért a hibás, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a külföldiek nem léphetnek Magyarország területére és amit a mai napig nagyon komolyan is vesznek például az osztrákok, akik gyakorlatilag a soproni vállalkozói szektor egyik jelentős bevételi forrását jelentik. Persze ez a belépési tilalom nem volt kizárólagos, hiszen némi finomítást vagy ha úgy tetszik újra értelmezést is kapott nagyon gyorsan, ami arra is kitért, hogy például Ausztria területéről a határátlépési ponttól számítva 30 km-es magyarországi mélységig – 24 óra erejéig – nyugodtan jöhetnek nyugati szomszédjaink, azonban ennek a kommunikációja már nem igazán ért el a vásárlóerőhöz, akik továbbra is távol maradnak és nem jönnek a Leghűségesebb városba.
A jelentős olvasottsággal rendelkező Der Standard soproni vállalkozókra is hivatkozik, akik azt nyilatkozták nekik, hogy a vásárlóerő elmaradása miatt komoly problémákkal küszködnek és hozzáteszik azt is, hogy hiába győzködik az osztrák törzsvásárlóikat az interneten, hogy jöhetnek nyugodtan, nem igazán hisznek nekik, hiszen ők továbbra is a hivatalos megerősítésekre várnak, hiszen nem szeretnének kockáztatni egy esetleges karantén elrendelése miatt.
Gyakorlatilag ennyiből áll a cikk és nem is von le komolyabb konzekvenciát a helyzettel kapcsolatban, azonban, ha tovább gondoljuk a témát könnyen eljuthatunk egy olyan megközelítéshez, ami egyszerű okokra világít rá azon túl, hogy bizony a koronavírus-járvány mindenhol komoly gazdasági problémákat okoz, ez pedig nem más, mint a kommunikáció, illetve annak hiánya.
Már maga a szeptember 1-től hatályba lépő „határzár” rendelet nem volt teljesen világos, amit a gyakorlatban sokféleképpen lehetett értelmezni, hiszen több hiányossága is volt. A finomítás szintén nem volt teljesen tiszta, ismét csak a káoszt szülte és ami azóta is vitatárgya a közösségi felületeken és persze a hétköznapokban is. ( Ki mehet ki, ki jöhet be? Mi a helyzet az ingázókkal? Mi a helyzet azokkal az ingázókkal akik 30 km-en túl dolgoznak? Hogy van szabályozva a heti vagy havi ingázók belépése? Hogyan jöhetnek át az osztrákok? Egyállatalán ki számít ingázónak? stb.) Ezeket a „gumirendeleteket” csak fokozta a kishatárátlépők lezárása, illetve az is, hogy például a Sopronkőhida és Margitbánya (St. Margarethen) között is csak időszakos lett a ki- és belépési lehetőség.
Nos, valljuk be, ha már mi magyarok sem igazán tudunk, tudtunk eligazodni a saját rendeletünkön, akkor vajon mit várhatunk a szomszédos állam lakosságától? Ők úgy értelmezték, hogy Magyarország határait lezárják, nem lehet menni. Ehhez is tartják magukat. Nem bonyolítják túl, minek. Egyébként pedig ha őszinték vagyunk nem is érdeke igazán Burgenlandnak a soproni bevásárlóturizmus erősítése, hiszen így a saját vállalkozói szektorukba marad a pénz, ami szintén segítségre szorul.
Persze a soproni önkormányzat is szembesült a problémával – amihez talán adalék volt egy helyi civil szervezet több mint 50 vállalkozó aláírásával ellátott levele és két jelentős demonstráció is – akik megpróbálkoztak aztán némileg megmozgatni a kommunikációs gépezetüket és elmondásuk szerint azon vannak hogy meggyőzzék az osztrákokat, hogy jöhetnek nyugodtan, nincs lezárva előttük a határ.
Ide tartozik az is, hogy a Városvezetés helyi kommunikációs szokásai a tavaly őszi választások óta alaposan átalakításra került, hiszen akkor úgy döntöttek, hogy kisöprik a régi saját sajtóosztályukat és helyben csak a saját tulajdonú médiafelületeknek hajlandóak nyilatkozni, amelyek azonban úgy tűnik nem érik el ebben a konkrét esetben a kívánt hatást. Legalábbis erre engednek következtetni a tények, mármint azok, hogy bár nagy az igyekezet a megjelenés terén, a helyi szolgáltatók által üzemeltetett üzletek zöme továbbra is üres. Persze azért sikerült a városvezetésnek kieszközölni egy ORF-es interjút, amiben a város első embere hangsúlyozta, hogy Sopron továbbra is várja nyugati szomszédainkat egy látogatásra, de úgy tűnik ez sem volt elégséges. Talán ha nem zárkóznának el a hétköznapokban a kommunikáció terén az egyéb médiáktól, többen sietnének ezen a téren is a segítségükre. De ze persze csak egy kósza gondolat volt.
Arról nincs információ, hogy esetleg az osztrák vagy a burgenlandi médiában fizetett hirdetést tervezne tenni a soproni önkormányzat annak érdekében, hogy elkergesse ezt a „határstop ködöt” és ezáltal segítse a helyi vállalkozók megélhetését, de talán ez is megfontolandó ötlet lehetne.
A cyberpress.hu egyébként több osztrák médiafelülettel ápol jó kapcsolatot és ezt kihasználva tettem is egy telefonos felmérést azzal kapcsolatban hogy az osztrák kollégák, hogy vélekednek arról, hogy vajon lehet-e jönni Magyarországra fodrászhoz, műkörmöshöz vagy esetleg egy jó kis gulyásra retorzió nélkül.
Az osztrák kollégák jól vizsgáztak egyébként, hiszen képben vannak, tudják hogy jöhetnek, de szinte mindegyikük kitért arra, hogy ezt az emberek nagy többsége náluk nem tudja, nekik pedig nem igazán érdekük ezt kommunikálni, de mondjuk fizetett reklámra nyitottak. Persze azt is hozzátették, hogy az időszakos dugók a használható határokon riasztó jellegű a számukra, hiszen az idő ott is drága kincs és nem igazán praktikus ott várakozni a kocsi-kígyó tagjaként azért hogy egy kicsit olcsóbb kapucsínót igyanak nálunk.
Összefoglalva tehát, nem szabad elsiklani az felett hogy bajban a várost életbentartó vállalkozói szektor, ami ki tudja meddig bírja még és ami ha elindul az összeomlás felé vezető úton, akkor bizony egyéb problémákat is szülhet.
Csak bízni lehet abban, hogy van valami segítségnyújtó koncepciója erre a helyzetre a soproni városvezetésnek, amit azonban jó lenne minél előbb aktiválniuk, mert az egyéb promóciós megjelenések az emberek szemében most nem igazán prioritások. A tettek azonban talán annál inkább.
Ugye van terv?
