Az Indextől a Telexig adalékok a kontextuson innen és túl, a kétpólusú világ narratíváin felül.
Kétségtelenül nagy port kavart az Index és annak szerkesztősége körüli ügy, hiszen meghatározó médiapiaci szereplő révén nagy eléréssel, sokszínű olvasói bázissal rendelkezik. Nem véletlenül érkezett baljós jelként a veszélyben mutatóra fordult függetlenségi barométer sem, hiszen az elmúlt években valóban volt példa arra, hogy minden előjel nélkül szűnjön meg, alakuljon át egy-egy neves hazai napilap vagy internetes portál. Abban sincs kétség, hogy ezáltal ilyen-olyan módon, de a kormányközeli véleményformáló szócsövek erősödnek meg, így szinte alakítani sem lehetett volna jobban az Index körül kialakult veszély kommunikációs forgatókönyvét.
Közel egy hónapon át csupán annyit árultak el magukról, hogy veszélyben vannak, majd július végére felgyorsultak az események. A tudatos, mindig kételkedő olvasóban felmerülhetett az a variáció is, nem e csupán médiahackről van szó, hiszen a balhékat bizony erős kattintás számokat hoznak. Nem így történt, a szerkesztőség komolyan gondolta: nagy részük nem kért a továbbiakból, felmondtak.
De álljunk meg itt először, gondoljuk át mi történt.
Menesztették Dull Szabolcs főszerkesztőt. Azt a Dullt, aki csupán fél éve vezette az Index csapatát, és bizony testközelből átélt már egy Origo-féle irányváltás, így érzelmileg is erősen motivált volt abban, ha csak a jele is felbukkanhat annak, hogy sérül a szuverenitásuk, valami nagyot cselekedjen. Pedig ha korrektek akarunk lenni önmagunkhoz, bizony egy ekkora méretű médiaholdingot kiadó internetes újságnál nem most, 2020-ban érte befolyás a szerkesztőséget. A gazdasági-politikai érdek mentén elkerülhetetlenül, hiszen voltak már a Bajnai-féle Wallis csoport égisze és a Spéder Zoltán-féle CEMP irányítása alatt is.
Ha nem szelektív a memóriánk, és nem vagyunk új generációs, haladó értelmiségi elsőválasztók tudhatjuk, nem véletlenül állt fel Uj Péter és keménymagja sem akkor, amikor a 444-et alapították meg 2013-ban. Az egykori Index-alapító, főszerkesztő már akkor a kormányközeli befolyás szándékáról írt, de persze ez a narratív valóságábrázolás számára teljesen lényegtelen.
Az Index többsége akkor maradt, a lap régi nagyágyúkkal működött tovább. Egészen mostanáig több főszerkesztőt is elfogyasztott, többek közt Szabó Zoltánt is, aki a Nincs másik kampányszlogent kitalálta.
Időközben Legyen másik!, Lesz másik! váltotta fel a szlogent, ami bár homlokegyenest szembe megy a korábbiakkal, lényegében ezt is gond nélkül meghaladták a véleménydiktátumok. Milyen kár, hogy az is kimaradt a sajtófelületeket beterítő hadjáratból, hogy a szerkesztőség 30%-a, köztük a szlogen-felelős ős-Indexes is maradt a lapnál.
Lényegében a történet időrendiségében tehát ott tartunk, hogy a szerkesztőség vezéralakjai, húzónevei, tucatnyi gyakornoka és újdonsült újságírói feladva munkahelyüket, politikai nyomásgyakorlásra hivatkozva ott hagyták az Indexet.
Előzmény?
Egyfelől röviden és tömören elő lehet adni egy igazán érzelmekre ható előadást, miszerint jöttek a NER által kivezényelt végrehajtók, akik egy az egyben megreformálták volna a szerkesztőséget, hogy azoknak ne legyen beleszólása a lap működésébe.
Másfelől azonban elő lehet adni egy hosszabb történetszálat is, ami persze az egyszeri reggeli+kávé mellé hírt fogyasztó olvasó számára már kevésbé kompatibilis, így se nem akkora elérést, se nem akkora interakciót nem tud kiváltani. Pedig az is biztos, hogy az Index strukturális változtatását, a kiszervezés tervét az igazgatósági tanács elé vitték a lap vezetői. Itt volt pozíciója Dull Szabolcsnak is, aki a sajtóhírek szerint kiszivárogtatta az átalakítás tervét, ami súlyos versenyjogi kérdéseket, bírósági peres eljárás lehetőségét veti fel. A Gerényi-terv atyja szintén Index-alapító, jelenleg az Azonnali.hu egyik tulajdonosa is, így kormányközeliséggel illetni felettébb félrevezető. Szintén a kormánypárt meghosszabbított kezeként illeték a tulajdonosi alapítvány elnökét, Bodolai Lászlót is, aki az elmúlt közel 20 évben végig az Index mellett volt, ügyvédként képviselte őket.
Dull Szabolcsot az igazgatóság menesztette a sérelmezett ügy miatt, így beosztottjai kerültek nehéz helyzetbe. Elfogadhatatlannak tartották a helyzetet, hiszen egyöntetűen kinyilatkoztatták: se az Indexen megjelenő tartalomba, se a szerkesztőség összetételébe, szerkezetébe ne történjen külső beavatkozás. Ez a felállás azonban sérült véleményük szerint.
Kérdés lehet azonban az olvasóban, hogy miként sérül a függetlenség, ha korábban is voltak főszerkesztő cserék, változott a személyi állomány, az újság azonban mindig meg tudta tartani egyedi hangnemét. Hiszen bár a főszerkesztő irányítja a lapot, a munkáltatói jogokat mégiscsak a tulajdonos gyakorolja, és jogilag ő határozhatja meg azt is, milyen jellegű lapot szeretne finanszírozni. Dull előtt négy főszerkesztő is dolgozott az Indexen, noha nem is volt született Indexes, a szerkesztőség tagjai mégis benne látták a függetlenség zálogát.
Igazi médiafelhajtás!
Erős történetszál, ideje hát valamivel még inkább az érzelmekre hatni. Miután feltételezhetően jogi szaktanácsadást is kaptak az Index újságírói, közösen álltak fel a laptól, s vérbeli sajtósként örökítették meg saját a mártír helytállásuk. A világsajtó pedig megette, országról-országra jelentek meg a címlapfotók a szomorú, lehajtott fejjel sorakozó független újságírókról.
Magyarországon (ismét) megszűnt a sajtószabadság.
Aki tovább görgeti az érdekesen alakuló szálakat az további ellentétekbe ütközhet. Hogy a kormánykritikus sajtó kérdés nélkül szolidaritást vállat az ex-Indexes csapattal, nem kérdés. De az Indextől elpártoló olvasói bázisépítésben pont a 444 nyerte a legtöbbet, holott éppen ez az újság az, aminek főszerkesztője szerint már jó 7 éve nem lenne független az Index.
Az egész történet annyira kiválóan felépített marketingstratégiaként működött, hogy a szolidaritást vállaló portálok folyamatosan naprenden is tartották az ügyet, helyzetjelentések és visszaemlékezések tarkították a cikkeket, interjúk hada jelent meg a volt szerkesztőkkel, Facebook oldalon bőszítették az érdeklődők hadát. Felépítették a pátoszos képet, az Index diktálja a valóságot, szerzői az igazi megmondóemberek. A szelektív narratíva visszaemlékezésében az elmúlt évek legnagyobb hatású cikkei pedig rendre csak közéleti témában, a jelenleg kormányzó párttal kapcsolatos anomáliákról szóltak.
Felrakták magukat a polcra, bizony jó magasra. Az Index jó, a legjobbak között szerepel, de belülről nézve ha a legjobbak vagyunk sem szabad megelégedve, elbizakodva harsogni: mindenhol, mindenben, megdönthetetlenül a legjobbak vagyunk, persze közben cinikusan mutogatva a másikra. Hiszen pont a legjobbak tudnak könnyen elszállni maguktól. Nem kell messzire mennünk, hogy tisztán lássuk az Index lényegi modelljét: belvárosi értelmiség cukrozva a liberális értékrend mozgatórugóival, édesítve a gonzó újságírás szellemiségével. Nem vitatva azonban, hogy a naprakészség, a sokoldalúság és az évtizedes múlt bevált recept: a legolvasottabb magyar portál, meglepő módon túlnyomó részt kormányközeli beállítottságú olvasókkal, és százmillióban mérhető nyereség a kiadónak.
Igen, annak ellenére, hogy az Index jó ideje meghúzta a vészharangot a támogatói funkció bevezetésével, nem a villanyszámlára vagy a nullszaldóra kalapolt: csak a támogatási pénzekből 40 millió osztalékot vettek ki a tulajdonosok.
A működési modell azonban hosszabb távon már nem volt fenntartható, ezért került volna sor a sokat említett terv bevezetésére is, hiszen egy 100 főt foglalkoztató szerkesztőség 2020-ban hatalmas luxus egy online portál életében. A jelenlegi Indexben hozzávetőlegesen 60-an dolgoznak, míg sok más újságnál 20-30 fő állandó munkavállaló van.
Beárazták magukat, és nagyot álmodtak.
Egykori főszerkesztő-helyettesük vezetésével, egyszerre 80 fő alkalmazásával vágtak bele egy közösségi finanszírozású hírportál elindításába az ex-Indexesek. A Telex néven bejegyzett lap nagy reményekkel vágott neki a napokban az internet széles tárházának. Mit is mondott Bodolai László, az Indexet tulajdonló alapítvány elnöke? Ha a felmondott újságírók új céget jegyeztek be még a botrány kitörését megelőzően, akkor az Index szétverésé egy mesterterv része volt, a botrány pedig színjáték. Emésztgessük kicsit… A közösségi finanszírozásban, a munka egyediségében és a lap önállóságában bízva az olvasóközönség pedig várhatja mit hoz a jövő:
velünk lesz e a Telex a következő években is?
Mindeközben látni kell, hogy az Index kiheverte a rövid időre megtorpant olvasottsági adatokat, a hivatalos statisztikák már újra listavezetőként mérik a lapot. Az újonnan szerződtetett alkalmazottak pedig nagyjából a felét adják a tejes szerkesztőségnek, így az Index által képviselt értékek is megmaradnak.
Na igen, ha a gondolatmenetünket meghatározni akaró másik narratívát követnénk, elindulhatnák abba az irányba is, hogy a főszerkesztő rendszeresen egyeztetett DK-s és MSZP-s politikusukkal. Az egész ügy pedig egy ellenzéki belháború csúfos kirobbanása. Ne ragadjunk le sem itt, sem a másiknál, hiszen bár ez utóbbi értelmezés is alaposabb vizsgálatot érdemelne, kevésbé sikerült meghatározóra, így nyugodtan elengedhetjük a fülünk mellett.
Az Indexesek feltettek egy jól megírt lemezt, majd szinte az egész világ fújta a kottát, egy árva kérdés nélkül.
Mindenképpen tanulság, immáron sokadszor, hogy formáljuk a véleményünk magunknak, ne akarjunk kényelmesen módon, előre legyártott panelekbe igazítani a gondolatunkat, hiszen van másik…
