Úgy tűnik, sikerrel járnak az M85-ös gyorsforgalmi autóút és az osztrák A3-as autópálya közvetlen összeköttetését biztosító fejlesztés megfúrásával a civil aktivisták. Jegyzet a jelenségről.
Körülbelül a 2003-as esztendő óta van napirenden az új soproni elkerülő út megépítése és az osztrák autópálya meghosszabbítása, melyben nagy előrelépést hozott a 2015-ben bejelentett Modern Városok Program. Az építkezés kormányzati löketet kapott, s így belátható időn belül elkészülhet az M85-ös út. Elvitathatatlan eredmény, hogy ezzel a fejlesztéssel Sopron bekapcsolódik a hazai gyorsforgalmi-hálózatba, javul a térség közlekedési infrastruktúrája, és az átmenő forgalomtól is tehermentesül a város. A tucatnyi érdem mellett az sem lenne elhanyagolható, hogy Győr és Budapest mellett az osztrák fővárost is zökkenőmentesen, autópályán lehessen elérni. Ebbe a projektbe állt bele egy maroknyi osztrák polgár, akik saját kistelepülésük védelme érdekében szólaltak fel. A tartományi politikában többséggel rendelkező szociáldemokraták és zöldek között már kivívták a maguknak járó figyelmet. Mondhatni diadalmaskodhatnak, egy maréknyi ember aknamunkája elérte azt, hogy az ő saját kertjében maradjon ugyanolyan szép zöld a gyep.
Egy szabadelvű demokratikus világban ennek így kell működnie nem? Iskolapéldája a dolgok természetének. Vagy valahol, valakik fordítva ülnek a lovon?
Társadalmi értelemben véve az emberi közösségek évezredek óta alappillérei a létezésünknek. Egyben mindig is közösek voltak, az egészséges létfenntartás jegyében: a közösség általános jóléte előbbre valóbb az egyén szabad akaratánál. Azaz az egyén és a közösség érdekének – optimálisa esetben – összhangban kell lennie, mely az egyén részéről akár lemondással is járhat. Egyértelmű és alapvető szükségletünk, hogy társadalmi szabályok között éljünk, amik ránk nézve jogosultságunk vagy kötelezettségünk lehet. Ezt a kiegyensúlyozó szerepet nem az egyén, hanem a közösség vezetője tölti be, ám természetesen az egyén beleszólásával. Ilyen szisztémában működnek a mai állami berendezkedések is, kissé összetettebben, hiszen a képviseleti demokrácia alapja az, hogy a döntéshozatalban az általunk megválasztott képviselők vesznek részt. Részletesen szabályozott, hatékony és a kritikák ellenére is működőképes berendezkedés, bár nem mentes a konfliktusoktól. Nyilvánvaló, hogy ezek a döntések nem minden esetben vannak a polgárok javára, így erre az esetre van például a polgári engedetlenség formája is. Tehát nem ördögtől való az sem, ha a közösség egyes tagjai megtagadják az állam rendelkezéseit. Ám ezzel a jogosultsággal vissza is élhetnek azok, akik pártpolitikai érdeket állítanak maguk mellé, és olyan törvények végrehajtását akarják felfüggeszteni, amely a közösség egészének érdekét szolgálná.
- Az A3-as autópálya meghosszabbítását ellenzők szerint, duplájára nőne a forgalom, ezzel együtt a környezetterhelés is, ami egészségügyi kockázatot is jelent. Tömören ez a kampányuk.
Arról azonban már nem szólnak, hogy a jelenlegi forgalom pont, hogy a településük közepén, így a lakóházuk közvetlen környezetében halad el, melyet az autópálya beruházás mentesítene. A forgalom az autópályaépítéstől függetlenül is nagy, és csak ennél is nagyobb lesz, autópálya nélkül is. A környezetterhelés sem közvetlenül a lakott területeket érintené, hiszen az új beruházások pont ezeket a területeket kerülik el. Nem lehet elmenni a mellett sem, hogy zajcsillapító falak kiépítésével tovább csökkenthető a zajterhelés. A jelenlegi nyugat-európai trend pedig egyébként is a sebességkorlátozások mérséklése felé halad, ami szintén kisebb zajt, kevesebb fogyasztást, így kisebb károsanyag-kibocsátást jelent a helyben élők számára. Nem foglalkoznak azzal sem, hiszen innentől nem az ő problémájuk már, de a teherforgalom jelenleg a magyarországi alacsonyabb rendű mellékutakra terelődik a súlykorlátozások bevezetése miatt. Mindezek mellett továbbra is kitartóan folytatják a határellenőrzést, ami a fuvarozók és az ingázók életét is megnehezíti. A G7 szakportál számításai szerint 6-10 milliárd forintos kárt okoz a tejesen értelmetlennek tűnő osztrák intézkedés.
Visszatérve tehát az egyén és a közösség kapcsolatára: esetünkben a kettő közötti az egyensúly annyira elszállt, hogy ha volna még serpenyős mérleg a boltokban, az egyik oldala úgy elszállt volna, hogy a kirakatüveg sem maradna a helyén. Teljesen nonszensz, hogy egy maroknyi kitartó és lelkes aktivista miatt konkrét régiók, gazdasági szereplők és nem mellesleg az osztrák-magyar határon ingázó magánszemélyek tízezrei kerüljenek hátrányba. Aktuális példa erre a viszonyra, a koronavírus-járvány terjedése ellen irányuló intézkedések, bár kétségtelenül súlyosabb helyzetben alkalmazzák. Ellenben most ezzel foglalkozik a közvélemény a legszélesebb körben, így kézenfekvő ezt bemutatni. A két hetes házi karantén vállalása lemondásokkal jár az egyén számára, hiszen nem gyakorolhatja a legalapvetőbb jogát sem, a személyek szabad mozgását. Az egyén lemondása azonban közösség javát szolgálja, hiszen jó esetben nem szabadítja rá közvetlen környezetére a gyorsan terjedő vírust. (De említhetnénk a vendéglátóhelyeken bevezetett dohányzási tilalmat is, ami a dohányosokat korlátozza.)
Ezt a párhuzamot kellene megtalálnia a döntéshozóknak az autópálya-meghosszabbítás témájában is, hiszen bizonyos mértékben szükségszerű az egyén bizonyos lehetőségét korlátok közé terelni. Valljuk be, nem újdonság az, hogy egyes falvak, kistelepülések mellett új nyomvonalon egy nagy forgalmú út épül, Magyarországon is az 1960-as évek óta folyamatosan új szakaszokat helyeznek forgalomban, amik a korábbi településeken átvezetők utakat tehermentesítik, nyilván azok közelében. Olyan hatalmas felfordulást okoztak volna? A tanyavilág nyugalmához képest elképzelhető…
Cserében viszont javulna az országok közti átjárhatóság, a közlekedési-áruszállítási feltételek az út vonzáskörzetében, eredményesebben tudnának új vállalkozásokat bevonzani a térségbe. Nem véletlen az sem, hogy leendő tranzitútvonalként beszélnek M85-ös és A3-as útvonalakról, hiszen bizonyos esetekben valóban alternatívája lehetne az M1-es és A4-es autópályáknak. Ám a mérleg másik oldala is tartalmaz igazságot, hisz évekkel ezelőtt már 20 ezer járművet meghaladó napi forgalmat regisztráltak mind a 84-es soproni szakaszán, mind az osztrák B16-os úton. Nem nehéz belátni a tények ismeretében, hogy ezek az utak ilyen nagy forgalmat már nem tudnak probléma mentesen kiszolgálni.
Véleménycikkünk nem az osztrák szervezet törekvései ellen van, hiszen egyetértünk abban, hogy a közösségi közlekedések fejlesztése fontos, az autókkal szemben az alternatív közlekedési megoldások előnybe hozása legalább ugyan ennyire. Igen is legyenek civilek, akik ellenállásukat fejezik ki a kormány döntéseivel szemben, hiszen ők adják a politikusok döntésének ellensúlyát. Ám abban az esetben, ha ezt fegyvertényt maguk mellé állítják a kormányzói többséget szerző burgenlandiak saját pártpolitikai érdekből, máris erősen megkérdőjelezhető az elköteleződés érdeke. Mindenesetre, ha a szövetségi kormány is áldását adja a törvénymódosításra, megszűnik a jogszabályi alapja annak, hogy valóban megépüljön az A3-as autóút.
A kárörvendők mantráját ekkor sem fog beteljesülni, hiszen semmi sem indokolja, hogy zsákutca táblát avassak az M85-ös flaszterján. A gyorsforgalmi összeköttetés megépül, a főváros felé jelentősen csökken a menetidő és Sopron is fellélegezhet, persze egyeseknek meg az fáj, hogy ez a jelenleg kormány ideje alatt valósul meg. Ausztria pedig hamar ráeszmélhet arra, hogy a megnövekedett forgalom náluk okozhat majd gondot, a főutak áteresztőképességének és kapacitásának ismeretében csakis dugók formájában.
Nem is érdemes rásütni a magyar kormányra azt a bélyeget, hogy megint hibáztak valamiben. Visszatérő és bevett szokás itt keresni a hibát, azonban a felelőtlen döntést jelen esetben azok hozhatják majd meg, akik úgy döntenek, hogy elvetik az autópályaösszeköttetés megépítését. Magyarországon néhány éven belül elkészül az út, de könnyen lehet, hogy nem lesz folytatása egy ideig, mert egyes körökben fontosabb volt a helyi választópolgárok, az egyének támogatásának elnyerése, mint a közösség érdeke. Ha ezt hozza a jövő, nagy feladat hárul azokra, akik a kormányközi egyeztetések lefolytatásáért voltak eddig is felelősek, hiszen egy nagy közös érdek, hogy zökkenőmentessé váljon a közúti közlekedés Sopron és a Ausztria között. Mivel ilyenek minden bizonnyal eddig is voltak, így ezután még nagyobb jelentőséggel kell, hogy érvényesüljenek azok az érvek, amik nem szembe akarnak menni a kisemberrel, hanem kompromisszum készen tudnak megoldást felmutatni. Hogy győzött e a csökönyös szűklátókörűség? Még nem mondhatjuk ki, de jelenleg magabiztosan nyerésre áll.
A feladat tehát adott.
