Követve a Kormányzati intézkedéseket és a rendeleteket úgy tűnik lassan kimondhatjuk, hogy a koronavírus-járvány után szépen lassan – de persze kellő körültekintéssel és módjával – visszazökkenhetünk a régi mindennapokba és újra életre kelhetnek a települések és városok, hiszen kinyithattak a vendéglátóipari egységek és hamarosan nyitnak a bölcsődék, óvodák és nyithatnak az iskolák is. Igaz persze, még teljeskörű minden nyitás, hiszen óvatosnak kell lenni mert nincs még vége ennek a rémálomnak, de talán már elmondhatjuk azt, hogy alakulgat a visszarendeződés. Azért azt is meg kell jegyezni, hogy bizony erősen rányomja a bélyegét az elkövetkező hónapokra is az utóhatás szinte minden szektorban, de talán bízhatunk abban, hogy nem lesz második “hullám” és majd később elmondhatjuk azt is, hogy Magyarország valóban sikerrel vette elsőre az “akadályt”, amit nem utolsósorban állampolgárainak a fegyelmezettségének és összefogásának is köszönhet.
A 2019-es esztendő végén a Kínából érkező wuhani híreket figyelve az ember megdöbbent és talán még hitetlen is volt a járvánnyal kapcsolatban, hiszen olyan távolinak tűnt a dolog. Sokunkban fel sem merült – a korai figyelmeztetések ellenére sem – hogy ez egy valós veszély lehet ránk nézve is, hiszen mi itt élünk Európában több ezer kilométerre attól a helytől, ahol rengeteg lett a megbetegedés és haláleset. Azonban eltelt pár hónap és már “élőben” szembesülhettünk azzal, hogy ez bizony nem játék, és a “láthatatlan veszély” bizony itt kopogtat hazánk kapuin is, sőt, beszivárgott határainkon belülre is.
A Kormányzati óvintézkedések és rendeletek szinte hirtelen dőltek ránk és csak úgy sorjáztak, amelyek aztán mint az bebizonyosodtak nem voltak alaptalanok, hiszen a lopakodó vírus valóban beszökött a hétköznapjainkba. Jöttek az óvoda és iskola bezárások, a kereskedelmi- és vendéglátóipari szektort sújtó kényszerszünet elrendelések és persze a kijárási korlátozások, majd az egészségügyi intézmények látogatásainak és igénybevételének érthető korlátozásai is, no és itt a határszélen a sok embert érintő határátlépési korlátozások. Persze ezek csak azoknak az intézkedéseknek a csúcsai amelyekkel a hétköznapokban szembesülhettünk, azonban ezeknél sokkal több ideirányuló fontos döntés is született, amelyekről korábban portálunk is folyamatosan beszámolt.
A hétköznapokban aztán meg kellett barátkozni az addig szinte ismeretlen fogalmak valóságba ültetésével, mint például a digitális (táv)oktatásba bujtatott szakzsargon ( redmenta, google tanterem, zoom, meet stb. ), ami bizony a pedagógusokat, a diákokat és a szülőket is próbára tette, de aztán amire talán büszkén mondhatjuk hogy sikerrel oldottak meg hazánk polgárai. Igaz tegyük hozzá, voltak nehézségek, hiszen olykor itt-ott döcögött is a rendszer az addig ismeretlen kommunikációs csatornák használata miatt, de csak sínre került ez a dolog is.
A gyerekeknek se volt könnyű, hiszen bár suli a tényleges formájában nem volt, azonban beszorultak a lakások falai közé, ami bizony tőlük is helytállást és türelmet igényelt, de jól állták sarat!
Mi felnőttek is alkalmazkodtunk a szabályokhoz és nem csavarogtunk, igyekeztünk az üzletekben kialakított idősávokat is a szabályoknak megfelelően igénybevenni és lemondtunk a családi összejövetelekről, a baráti találkozókról és persze megannyi egyéb dologról, de megérte! Megérte, mert egy szigorú időszak után most újra üdvözölhetjük személyesen is barátainkat, remélhetőleg a lehető legjobb egészségben.
Hálásak voltunk a kritikus hetekben ( is! ) mindazoknak, aki ezekben az időszakokban is értünk dolgoztak, tették mindezt hivatástudatból, vagy éppen azért mert önkéntesként vállalták azokat a feladatokat, amelyek azt a célt szolgálták, hogy nem maradjunk egyedül! Fáradhatatlanul dolgoztak az egészségügyisek, a gyógyszerészek, a kereskedelemben dolgozók, a rendvédelmisek, a közüzemi ágazatokban dolgozók és persze megannyi egyéb szektorban tevékenykedő ember, akik nélkül nem lett volna képes üzemelni az ország.
Külön jár a köszönet annak a sok-sok civil szférában aktív polgártársunknak is, akik ahogy azt mondani szokták ahol-tudtak szívvel-lélekkel segítettek, maszkot varrtak és osztottak, bevásárolni- gyógyszert kiváltani jártak, ételt osztottak vagy éppen egy-egy jó szóval segítettek elesett honfitársainknak.
Példás tettek, remek emberek ők mind és valóban ők a mi hétköznapi hőseink, korunk valós szuperhősei, akiknek jár a köszönet!
Talán ennek a járványnak a nehezén túl vagyunk!
Talán elmúlt a direkt veszély, talán tényleg visszatérhet a régi kerékvágás!
Talán …
Fontos észben tartani, hogy nem dőlhetünk teljesen hátra, hiszen a veszély teljes mértékben azért még nem múlt el, így fontos hogy az érvényben lévő rendelkezéseket továbbra is betartsuk és egy emberként fogjuk össze továbbra is azért, hogy győztesen térjünk ki ebből a küzdelemből és hogy ismét talpra álljon az ország, a gazdaság és ismét lássunk az utcán mosolyokat, olyanokat amiket nem takar el egy maszk.
