A napokban került újraszentelésre a Szent Mihály templom, ami közel 3 milliárd forintból újult meg, illetve átadásra került a rekonstrukció után a Deák téren a Lenck-villa is, amit pedig mintegy 2 milliárd forintból sikerült újjávarázsolni. Ezek valóban mérföldkövek Sopron történetében, hiszen a város örökségeinek megóvása és újjávarázsolása olyan tett, ami bizony megérdemel minden elismerést. Mégis van egy kis üröm az örömben illetve egy kis keserűség több soproni polgárban, hiszen ezeken az ünnepi pillanatokon csak a fideszes Városvezetés által meghívottak vehettek részt, ami annak jegyében hogy hangoztatva van hogy nekünk, soproniaknak készült beruházások, valljuk be így kirekesztőnek tűnik. A Szent-Mihály templom persze azóta is zárva, a Lenck-villa pedig azonnali hatállyal belépő megváltása esetén látogatható.
Persze lehet mondani, hogy a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések miatt nem lehetett ezeket a nyilvánosság előtt megtartani, de akkor hogy lehet az, hogy például így is megtelt az újraszentelés napján a meghívottakkal a Szent-Mihály templom belső tere, vagy hogy így is jelentős létszámban voltak emberek jelen a Lenck-villa átadóján. Szomorú és elkeserítő, hogy az adóforintokból felújított soproni épületeket nem ünnepelheti a lakosság a megnyitók napján együtt a Városvezetéssel, hanem csak amolyan “családi” házirendezvényként vannak prezentálva.
Egyébként ha az elmúlt egy évre visszatekintünk, akkor tapasztalatból is mondható, hogy egy új furcsa jelenség honosodott most meg itt az ország talán egyik legpolgáribb városában, ami egyfajta kormányzati gyakorlatot igyekszik átültetni ide is, és ami meglátásom szerint egyfajta eltávolodást, szakadékot képez a városvezetés és a lakosság között. Kicsit olyan “Aki nincs velünk az ellenünk van!” stratégia követés ez, még ha előfordulhat hogy nem is ez a valós cél, mégis úgy tűnik.
Persze nem volt ez mindig így, hiszen például az előző ciklusokban Dr. Fodor Tamás polgármestersége idején – akit egyébként elég távolságtartó és kimért városvezetőnek gondolnak sokan – mindig igyekezett a polgárságot – politikai hovatartozástól függetlenül – egyformán képviselni és kezelni és bármikor rendelkezésére állt akár az olyan sajtótermékek számára is, akik nem voltak a tulajdonukban. No persze nem akarom őt most az egekbe emelni, de tapasztalataim szerint volt egyfajta közösségi nyitottság a vezetése alatt és ha nem is értett egyet valakivel, attól még nem rekesztette ki. Bizony előfordult, hogy én is megleptem egy-egy sajtóeseményen olyan kérdéssel, ami esetleg rámutatott egy-egy hiányosságra, de azt köszönettel vette és igyekezett arra választ vagy éppen megoldást találni. De volt példa arra is, hogy egy eseményen valaki csak úgy odalépett hozzá aki arra járt és bizalommal fogadta. No de ez a múlt, nem érdemes ezen csámcsogni, csak érdekes jelenségek voltak.
Az ember aztán azt gondolta, most jött egy új generáció a városvezetésben és a fiatalok majd követve a világ trendjét egy dinamikusabb, nyitottabb, rugalmasabb, közvetlenebb hozzáállással vezetik tovább a leghűségesebb város életét, ám sajnos csalódással kell szembesülni, hiszen egy elzárkózó és szinte csak a saját köreikben kommunikáló vezetés képét tükrözik. Ez persze lehet hogy nem egy tudatos terv része, csak szomorú ez a kivitelezés egy polgári kisvárosban, ahol például a patriotizmus is erősen jelen van.
Persze kormányzati szinten ez egy működtethető stratégia, hiszen számtalan sajtó és egyéb forrás áll a rendelkezésükre és országos szinten eladható így szinten minden, azonban meglátásom szerint Sopronban talán nem túlzás azt mondani, hogy szépen lassan szakadékot képez ez itt a városvezetés és a polgárság között. Ha úgy tetszik esetleg szimpátiavesztéssel is járhat, bár lehet ezzel a nézettel nem mindenki azonosul és persze nem is kell, ez csupán egy vélemény. Azt azért itt megjegyezném, más dimenzió egy kormányzati kommunikáció és teljesen más egy önkormányzati kapcsolattartás a sajtóval vagy éppen a lakossággal. Legalábbis másnak kéne lennie.
Mégis úgy gondolom, lassan itt Sopronban az a helyzet, hogyha az embernek nincs Fidesz-Kdnp-s pártagkönyve, vagy nincs baráti viszonyban valamelyik szimpatizánsukkal, akkor már egy külön kasztba tartozik, amely által lassan már talán nem is számít soproninak. Erősnek tűnhet a megfogalmazás, azonban valóban ilyen érzések kavarognak olykor bennem, ami elkeserít, hiszen úgy gondolom, egy megválasztott városvezetés nem válogathat párthovatartozás vagy éppen a “pártnemhovatartozás” tükrében a lakosság között, nekik a soproniakat kell képviselniük és mindig, mindenhol rendelkezésükre kell állniuk, akkor is ha éppen vannak véleménykülönbségek köztük.
Persze ezek csak gondolatok és egy olyan vélemény amivel nem kell egyetérteni – és talán megosztó is – de valahol úgy látom nem jó az irány, de ez persze legyen az ő problémájuk, csináljanak mindenből politikát, azonban azt soha nem szabad szem elől veszteni, hogy a bizalom éppen úgy jön ahogy megy, meg kell dolgozni érte, ki kell érdemelni. Hosszútávon pedig a nyitottság, a párbeszéd, a véleménykülönbségek egyeztetése, a kompromisszum a kifizetődő, a közvetlenségről nem is beszélve.
No de mindezeket félretéve és visszakanyarodva a korszakos fejlesztésekhez, abban már csak reménykedem, hogy például az uszoda vagy a hamarosan elkészülő gyorsforgalmi út és majd a Fertő-tó strandja nem jár majd úgy ahogy ezek az átadók és a soproniak közösen ünnepelhetik ezeknek az ígért és elkészült projekteknek az ünnepi pillanatait. Közösen, mi soproniak és mindazok akik ezt a várost választották új otthonoknak.
Hiszen a város közös!
