1921. december 14-én kezdődött az a népszavazás Sopronban és környékén, amelynek tétje az volt, hogy Sopron és környékének területe közel 257 km² Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Sopron akkori 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga, akik 89,2%-os részvéti arány mellett 72,7%-al Magyarországra szavaztak. Ez volt egyébként az egyetlen esemény, amely a trianoni szerződést módosította és amely nap emlékére aztán az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel ajándékozta meg Sopront, amit a 61 méter magas Tűztorony déli részén a Hűségkapu is hirdet.
Ez a történelmi esemény nekünk soproniaknak és a környékbelieknek ma is egy jeles nap és méltán is lehetünk büszkék elődeink döntésére, amelyre azóta is minden esztendőben valamilyen formában megemlékezik a város és környékének lakossága valamint vezetése. A jeles napon koszorút helyeznek el a Hűség Kapunál valamint Sopron akkori polgármesterének Sopronyi-Thurner Mihály szobrának talapzatánál is.
Magyarok maradtunk!
A népszavazáson a soproni 89 százalékos részvétel mellett annak 73 százaléka Magyarországra, míg 27 százaléka Ausztriára szavazott, a környék nyolc falujában viszont a 7 900 jogosult 54 százaléka Ausztria mellett szavazott. Magyarországra csak Nagycenken, Fertőbozon és Kópházán szavaztak többségben. Ne feledjük, a a svábok kitelepítése előtt vagyunk.
Sopron döntése mögött sokszor hangzik el érvként a város magyar ajkú többsége, csakhogy ekkoriban Sopron lakosságának fele német anyanyelvűnek vallotta magát. Ugyanakkor a város lakosságának többsége Magyarországot tekintette hazájának, Ausztriával, az osztrák németséggel nem ápolt különösebben szoros kapcsolatot, kulturális értelemben abszolút Magyarország részét képezte a város és annak lakossága.
A szavazatokat a tiszti nevelőintézetben számlálták össze 1921. december 17-én és annak eredményét délután négy órakor hirdették ki. Johann Schober, Ausztria kancellárja telefonos érdeklődésére az egyik olasz katonatiszt tájékoztatásul a telefonkagylót a nyitott ablakon át kitartotta az utcára. Harangzúgás közepette ünnepelt Sopron népe. Ezrek özönlötték el az utcákat, az ablakokat kivilágították, és egy Nemzeti színű papiros zászlón a hirdette kis Sopron a döntést, miszerint: Magyarok maradtunk!
Az egykori népszavazásról és annak eredményhirdetéséről valamint a visszacsatolásról az alábbi kisfilm maradt fent, amely szabadon elérhető:
Horthy rendszer ● Sopron visszacsatolása: 1922 – HD
● Mindenféle kulturálatlan, obszcén, vulgáris komment törlésre kerül! ● Iratkozz fel további videókért! ● SZABADON TERJESZTHETŐ! sopron visszacsatolása, horthy sopron, soproni népszavazás, a leghűségesebb város, archív 1922, trianon
Egy kis történelem:
A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. decemberében Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy Ausztriához vagy hazánkhoz akar-e csatlakozni. A népszavazásnak azonban volt egy rendkívül fontos előzménye, amely nélkül ( valószínűleg ) ma Sopron egy színtiszta német ajkú osztrák város lenne a határ túloldalán, ez pedig a Lajtabánság.
Lajtabánság
A magyar katonai alakulatokat 1921. augusztus 26-án kivonták, de helyükre azonnal bevonultak Prónay Pál és Héjjas Iván szabadcsapatai. A benyomuló osztrák katonákat és csendőröket a felkelők megállították Pinkafőnél és Ágfalvánál, a harcokban az osztrákok három, a magyarok egy embert vesztettek. A körülbelül háromezer különítményesnek tevőleges támogatást nyújtott Ostenburg Gyula, Sopron parancsnoka is.
A Rongyos Gárda hősies fegyveres ellenállásának köszönhetően létrejött miniállam alig egy hónapig létezett, szimbolikus értéke azonban felbecsülhetetlen. A Prónay Pál és Héjjas Iván „rongyos” katonái által életre hívott testvérállam a hadseregét szélnek eresztő Magyarország egyik sikertörténete volt. A Lajtabánság ugyan megszűnt 1921. november 5-én, ám a katonai akció hatására kikényszerített népszavazás eredményeképp Sopron és környéke megmaradt csonka hazánk határain belül.
A Lajtabánság (németül Leitha-Banat – osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) vagy Nyugatmagyarország 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.
A Lajtabánság központja Felsőőr ( ma Oberwart) lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay Pál lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.
Sopron és környéke hovatartozásáról 1921. decemberében népszavazással döntöttek, és ennek következményeképpen az új Lajtabánság ( mint önálló állam ) meg is szűnt.
Az idekapcsolódó történelmi eseményekhez tartozik, hogy az egykori lajtabánsági állam vezetője (Prónay Pál, akinek fontos szerepe volt az úgynevezett fehérterrorban és a soproni népszavazás kikényszerítésében is, később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. 1945. március 20-án a szovjetek elfogták, és elvitték az országból. Halála helye és ideje ismeretlen.)
A filmhiradokonline.hu oldalon találtunk még kapcsolódó videót, amit érdemes megnézni a jeles nap emlékére:
Filmhíradók Online / A soproni népszavazás emlékére emelt Hűség Kapujának felavatása
Inzertszöveg: SOPRON A “LEGHŰSÉGESEBB VÁROS” FELAVATTA A NÉPSZAVAZÁS EMLÉKÉRE EMELT “HŰSÉG KAPU”-T. BETHLEN ISTVÁN GRÓF: “LEGYEN ÁLDOTT AZ EMLÉKE ENNEK A HŰSÉGNEK, AMELY KELL, HOGY PÉLDÁT MUTASSON A JÖVŐBEN MINDEN MAGYAR NEMZEDÉKNEK.”
