A “Magyar Aranyvonat”. Talán ezen a néven ismerik legtöbben annak a szerelvénynek a történetét, amely a Sopron melletti Brennbergbányán állomásozott és amelynek kocsijaiba 1944. októberében a zsidóktól összegyűjtött aranyakat, szőnyegeket, valutákat gyűjtötték és raktározták és ami 1944. december 27. és 1945. március 30. között Brennbergbányán tartózkodott. Ennek a szerelvénynek a történetét idézte fel egy vetített képes, nagyon tartalmas előadáson a papréti zsinagógában Dr. Tárkányi Sándor építész, helytörténész, aki alapos kutatómunka után korabeli képekkel és dokumentumokkal is illusztrálta a magyar történelem egyik helyi érintettségű hónapjait.
Nagy volt a várakozás a Papréti ortodox zsinagógában vasárnap délután, ahol az ülőhelyek és a pótszékek is gyorsan megteltek, hiszen mindenki tudta, hogy egy olyan előadásnak lehet a szem- és fültanúja, amely rengeteg olyan információt fog tartalmazni, amely szorosan kötődik térségünk történelméhez és amely megpróbálja a lehető legalaposabban rekonstruálni annak a szerelvénynek a történetét, amit nyugodtan nevezhetünk az akkori időszak legnagyobb rablásának és annak következményeként. A megjelenteket Stubenvoll András, a Soproni Magyar-Izraeli Baráti Kör elnöke köszöntötte, majd S. Huszár Lilla hegedűművész fellépése tette még emlékezetesebbé.
A résztvevő érdeklődők Dr. Tárkányi Sándor jóvoltából megismerkedhettek korabeli fotókon a brennbergbányai és kapcsolódó vasútvonalak történetével illetve az ott használatos mozdonyokkal, és igazán érdekes felvételeken mutatta be az akkori település egy-egy jellegzetes építményét is, amelyek szorosan kapcsolódtak az aranyvonathoz.
A Brennbergbányára érkező aranyvonat, amely Toldi Árpád csendőrezredes parancsára összegyűjtött értékeket szállította, a budapesti Lónyai utcai Postatakarék pénztár csarnokából indult el, majd Zircen állomásozott és onnan indult nyugatra, amelynek fontos állomáshelye a Sopron melletti település lett. A szerelvény amely a magyarországi zsidó családoktól elkobzott vagyont nyugatra menekítette, a korabeli dokumentumok alapján elképesztő értékeket szállított, amelyben gyakorlatilag leltár nélkül, ládákba összehányva voltak a briliánsok, drágakövek, igazgyöngyök, aranypénzek és aranyrudak, féldrágakövekkel díszített ékszerek, női és férfi órák, szőnyegek és bundák is.
Brennbergbánya azért is volt kiemelten fontos állomás azon túl, hogy közvetlenül a határ mellett helyezkedett el, mert itt került a “rakomány” jelentős része szelektálásra, hiszen itt válogatták külön az aranyat, ezüstöt és a briliánsokat illetve a különböző értékeket. A válogatási munkák sok időt vettek igénybe így többek közt ezért is állomásozott a bánya vasúti pályáján több hónapig a szerelvény, ami aztán Toldi Árpád parancsára – aki akkor már tudta, hogy közel jár az orosz hadsereg – 1945. március 26- án, a már különválogatott értékek jelentős részével tovább indult Ausztria felé.
