November negyedikét, amikor az 1956-os események áldozatairól emlékeznek meg hazánkban és szerte a világ bármely táján élő magyarok, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá, amikor is emlékezünk és tisztelgünk a hősök előtt.
Magyarországon 1956. október 23-án a békés tüntetéssel kezdődő majd fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarország tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott.
A magyarok küzdelmét és sorsát azonban a szovjet Vöröshadsereg katonai inváziója pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány felmondta a Varsói Szerződést és kinyilvánította Magyarország semlegességét. Mint az kiderült erről a beavatkozásról – megszállásról – már október 31-én döntöttek Moszkvában, és onnantól kezdve már folyamatosan érkeztek a szovjet csapatok Magyarországra, felkészülve a felkelés leverésére.
1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest illetve a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök, honvédegységek és számtalan civil polgár – azonban bátorságukról és a független, semleges Magyarország iránti elszántságukról tanúbizonyságot téve felvették a harcot a túlerőben és felszereltségben sokkal erősebb megszálló csapatok ellen, ám kitartó harcuk reménytelen küzdelemmé vált.
Soproni események:
1956. november 4-én szovjet harckocsi-különítmény vonult be Sopronba is, ahol aztán gyors ütemben lezárták a város stratégiai pontjait. Az ezen a napon Bécsből Budapestre tartó Kéthly Anna államminiszter is leghűségesebb városban rekedt – nem tudott a főváros felé indulni – ahonnan aztán a Soproni MEFESZ elnökével, Bujdosó Alpárral egy delegáció tagjaiként utaztak New Yorkba az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a Nagy Imre-kormány, a forradalmi diákság, és a magyar nép képviseletében. A küldöttség azt akarta elérni, hogy az ENSZ küldjön rendfenntartó alakulatokat Magyarországra, amely azonban nem járt sikerrel.
A soproni főiskolai és egyetemi ifjúság a fertődi tüzérezredtől kapott tarackokkal a megszálláskor ugyan megpróbálta elreteszelni a „soproni beszögellést” Kópháza-Nagycenk térségében és a hallgatóság egy része (III., IV. és V. évesek) kézifegyverekkel kivonultak a város védelmére. Egy szovjet felderítő különítmény azonban (3-4 harckocsi és páncélautó) hamar véget vetett a reménytelen ellenállásnak, annál is inkább, mivel a fertődi tarackok mindegyikéből hiányzott a gyújtószeg. Az objektumok magyar őrségét mindenütt lefegyverezték a megszállók és Boncsuk ezredes irányításával szovjet városparancsnokságot állítottak fel.
A hallgatóság közül mintegy 450 fő (ebből 220 erdész) hagyta el hazáját, félve a rájuk váró megtorlástól, a bizonytalan jövőtől.
November negyedikén, azokra a hősökre emlékezünk, akik harcoltak az elnyomó és megszálló erők ellen, amely nap az mellett hogy hazánk történelemkönyvébe fekete betűkkel vésődött be, mégis a tisztelet és egyben a hazaszeretet büszke napja is, amely példája annak, hogy a magyar szív nem ismer lehetetlent és büszke hazafijai akár a vérüket is áldozzák a nemzetért!
Cikkünk Ifj. Sarkady Sándor: A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban című könyvéből merített információkat.
