Magyarországon minden tizedik gyermek a 37. terhességi hét előtt, koraszülöttként jön a világra. Jelentős hányaduk a gondos orvosi ellátás ellenére is maradványtünetekkel cseperedik fel. November 17-én, a Koraszülöttek Világnapján a korai kötődés és kapcsolattartás elősegítésére és az élethosszig tartó rehabilitáció fontosságára hívták fel országszerte a figyelmet a perinatológia szakemberei.
A november 17-i világnapon a szolidaritás jeleként országszerte a koraszülötteket jelképző lila színbe „öltözött” számos középület. A hazai jelentősebb épületek mellett a soproni Tűztorony is ezzel a színnel került megvilágításra szombat éjszaka, hogy felhívja a figyelmet a világnapi üzenetre.
A koraszülés egy nem tervezett esemény, hiszen mindenki, aki gyermeket vár, egy egészséges, érett, 3500 gramm körüli újszülöttre számít. Éppen ezért hat sokkolóan, amikor az újszülött hamarabb születik meg a vártnál és túl korán válik el az édesanyjától.
Ma már a betöltött 24. terhességi hét jelenti az élveszülés alsó határát, életfunkcióját tekintve azonban minden, a 37. terhességi hét előtt született újszülött koraszülöttnek számít. Az anyaméhben elmaradt fejlődést – érettségi állapotuktól függően – mesterségesen kell hozzápótolni. Információink szerint Sopronban évente átlagosan 100-120 idő előtt érkezett újszülöttet kezelnek a gyógyközpont koraszülött részlegén.
A koraszülöttség krónikus állapot, mindig egy közösséget, családot érint. Ezek a gyerekek gyakran látási, hallási, mozgásfejlődési vagy ortopédiai problémákkal küszködnek, melyek nehezítik a későbbi beilleszkedésüket a különböző társadalmi csoportokba, ezért az ő ellátásuk egy komplex feladat. Az újszülöttek ellátásán kívül fontos az érintett családok támogatása is, amelyre a gyógyközpontok és a kórházak és a civil szervezetek már a kezdeteknél igyekeznek segíteni a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartást, a korai kötődés kialakulását.
