Bizonyára nem csak a régiónkban élők számára remek hír, hanem az országban sok embernek okoz örömet az, hogy a sopronbánfalvi Kolostorhegyi lépcsősor megújult, amely restaurálási munkálatai a végéhez közelednek. A nyolcvannyolc lépcsőfok és a hét pihenő mellett természetesen a tizennégy szobor is felújításra került és amelynek munkálatait Sopron Megyei Jogú Város finanszírozta a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Az 1717 és 1720 között épült lépcső eredetileg csak részben volt azonos a ma is láthatóval, mivel akkor még hiányoztak róla a szobordíszek, amelyek elkészítése és a lépcsősor melletti elhelyezése hozzávetőleg 1751 és 1753 közé tehető.
A tizennégy szobor alkotójának a bajor származású, Sopronban letelepedett Schweitzer János György kőfaragót tartják, akinek aprólékos művészi munkája ma is szemet gyönyörködtető. A szobrok történeténél nem mehetünk az mellett, hogy volt egy időszak, amikor azok “eltűntek” a korlátokról. A jelenlegi információk szerint az első hiányzó Szent Teréz 1796-ban ledöntött szobra lehetett, de létezik olyan dokumentum is 1875 tájékáról amikor szobrok nélkül látható a lépcsősor. Jelentős változást aztán 1968 hozott, amikor az egyik pihenő beszakadt az alázúduló esővíztől, amikor is az Országos Műemléki Felügyelőség úgy döntött, hogy teljesen rekonstruálják a barokk lépcsősort. Az első feladat a szobrok felkutatása és összegyűjtése volt, ami sikerrel is járt, hiszen előkerült tíz szobor és két további szobor töredékei, valamint egy fotó, amely az egyik hiányzó szobrot mutatta. Érdekesség és az alapos kutatás jellegét bizonyítja, hogy volt olyan szobor amelyiket a Mária Magdolna templomban találtak meg, de talán még érdekesebb az, hogy az egyiknek a töredékes darabjait a kolostorhoz tartozó disznóól falába beépítve találtak meg. A felújítás évekig tartott, azonban az akkori technológia még nem volt olyan fejlett, hogy időállóan tudják azt kivitelezni, így mára elódázhatatlanná vált egy újabb felújítás. A munkálatok most, köszönhetően Sopron önkormányzatának a felisméréséhez illetve elszántságához, most a végéhez közelednek, így lassan ismét régi pompájukban közvetítik a pálos rend térítő szándékát, melyeket tulajdonképpen a szoborpárok mesélnek el. ( Lejjebb mutatjuk a szoborpárok jelentését!)
Rekonstrukciós munka közben készült képek:
A munkálatok a végéhez közelednek, ismét régi fényében ragyog a lépcsősor:
Szoborpárok a lépcsőoldalakon (jobb oldal – bal oldal)
Első pihenő :
Remete Szent Antal és Remete Szent Pál
(a szent élet)
Második pihenő:
Szent Jeromos és Szent Anna
(a tanítás)
Harmadik pihenő:
Cortonai Szent Margit és Napomuki Szent János
(a szeretet)
Negyedik pihenő:
ismeretlen vértanú szűz és Avilai Szent Teréz
(nincs megadva a párosítás)
Ötödik pihenő:
Szent József és Páduai Szent Antal
(bűnbánat, bűnbocsánat)
Hatodik pihenő:
Szent Borbála és Alexandriai Szent Katalin
(feloldozás)
Hetedik pihenő:
Mária Magdolna és Szent Péter
(az egyház, Krisztus)
