Gőbl Gábor több mint 1 millió forintot utalt át adományként a SFAC számlájára. Nem túl gyakori lépés ez egy önkormányzati képviselőtől. Az adományozás hátteréről, a klub körüli dolgokról kérdeztük Gőbl Gábort.
– Rendszeresen adakozok karitatív és közösségi célra egyaránt. Karácsony előtt nívós étkeztetést biztosítottunk Dr. Bendes Zoltán képviselő társammal, több mint 200 rászoruló soproni részére. A kárpátaljai Csongor település számára is jelentős összeget adományoztam, és többször is juttatunk párommal közösen nagy értékű új könyvadományt az elszakított területeken tevékenykedő magyar oktatási intézmények, diákok számára.
– De ez azért léptékénél fogva más kategória…
– Ez kétségtelen. De a SFAC ügye is más kategória. Jelen pillanatban 170 igazolt sportoló edz és 8 edző tevékenykedik a klubnál. A tavalyi szezonban még csak a felnőtt csapatot támogattam. Az a támogatási összeg is meghaladta az 1 millió Ft-ot. Az idei szezonban még többet fogok adni, hiszen költségeink is megnövekedtek. 3 korosztályos csapatunk 17 év után tér vissza a megyei bajnokságokba. Így a Soproni VSE utánpótlásának 3 évvel ezelőtti megszűnése után mostantól ismét két városi csapat szerepel a küzdelemsorozatban. Felnőtt csapatunk számára a cél pedig a megye 1-be jutás.
– Miért kellett létrehozni a SFAC megyei bajnokságokban szereplő UP csapatait?
– Két lényeges oka van mindennek! Az első az, hogy idővel szeretnénk, ha a nálunk felnövő fiatalok számára egyenes legyen az út a majdani megye 1-es felnőtt csapatba. Szerintem egy soproni fiatal számára egyértelmű kell, hogy legyen, hogy 18-19 éves korában is Sopronban futballozhasson és ne kelljen Hegykőre, Petőházára, Szentmiklósra, Kapuvárra mennie. A másik ugyan csak fontos ok, anyagi természetű. A sporttörvény által biztosított TAO pályázati rendszer számunkra is adott, így annál magasabb összeget remélhetünk, minél több labdarúgónk van. A klub működési igényének 60%-át a TAO-s partnereink révén tudjuk biztosítani a költségvetés számára.
– Nyugvó pontra jutott e a Soproni önkormányzattal a klub kapcsolata?
– Mint ismeretes a Sopron név használat kérdése megoldódott. Amiben egyenlőre nincs változás, azok azonban még a névhasználatnál is fontosabb kérdések.
– Mit ért ezalatt?
– A legfájóbb és egyben a legnagyobb problémánk az, hogy továbbra sem veszi tudomásul a város vezetés, hogy egy ilyen szinten megerősödött a gyermekképzési létszámában bővült sportegyesület számára a pálya használatok tekintetében méltánytalan a heti 15 órás lehetőség. Ez 3 vagy 4 évvel ezelőtt, amikor a klub csak egy “senior” férfi csapatot és két női csapatot versenyeztetett akkor rendben volt. Az elmúlt év során mások mellett az én munkámnak is köszönhetően a csapatok száma, hatra emelkedett és a Bozsikos korosztályokat ebbe még bele sem számoltam. Áprilisban heti 30 órás pályahasználatot igényeltük az új szezonra, tehát 2016. júniusától. Ekkor még fogalmunk sem volt arról, hogy a teljes női szakosztályunk át fog igazolni az SC Sopronhoz. Ha ez nem következett volna be most 8 versenyző, bajnokságokban szereplő csapata lenne a SFAC-nak. Felteszem a logikus kérdést: Ez esetben is egy a több évvel ezelőtti városvezetői döntés szerinti 15 órában készülhetnének klubunk sportolói? Ez nonszensz! Ha viccesen fogalmaznék, még jó hogy a lányok átigazoltak az SC-be, mert így kevésbé szorít a cipő… Komolyra fordítva a szót. A lányok távozása súlyos érvágás a SFAC-nak. Érzelmileg is és társadalmi értelemben is. A női labdarúgás 2005-ös soproni megalakulásakor az FC Sopron ügyvezetőjeként én voltam a szülész… Németh Zita a nőgyógyász 🙂 Ha akkor nem találom ki Kovács Tóni számára a feladatot ( az akkori edző ) és nem biztosítom a forrásokat, nem úgy indult volna a női szakág ahogyan sikerült akkor elindulnia. Kocsis Tamás korábbi elnökünk jóvoltából 8 szezonon keresztül SFAC címeres mezben küzdöttek a lányok Sopronért. Két NB2-es bronzérem, 1 ezüst érem fémjelzi a közösség munkájának nívóját. Ebből mára a SFAC-nak mindösszesen egy rakat használt szerelése maradt meg az emlékek és a fotók. De van elszántságunk és hitünk, hogy a van értelme ismét belevágni a női szakág újbóli felépítésbe!
– Említette, hogy két probléma van az önkormányzati kapcsolatok tekintetében. Mi a másik?
– Ez nem más mint az anyagiak kérdése. 2016. április közepén a Sportfelügyelet azt javasolja a városvezetőknek, hogy 2016/17-es szezonban 400.000 Ft adófizetői forint adassék a SFAC-nak. Hát ezzel nem lehetünk elégedettek. Pont ennyit kapott az egyébként igen szimpatikus kis egyesület a Balfi SE, akik persze nyilván soproniak éppen úgy mint a SFAC vagy más. Náluk van 18 igazolt labdarúgó, nálunk pedig ennek majd a tízszerese. Nekik van 1 versenyző csapatuk, nekünk van 6. Nálunk 60 Bozsik programos gyermek edz, náluk egy se. A SFAC a döntés meghozatalakor már megye 2-es volt, hiszen a felnőtt csapat 20 ponttal vezette a tabellát, a Balfi SE a megye 3-ra kapott 400.000 Ft-ot, mi meg a megye 2-re. Ja és ekkor még a lányaink az NB 2-ben küzdöttek a bronzéremért… Ugye világosak a különbségek? Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a Városi Stadionban egy júniusi SVSE meccs szünetében bronz éremátadóra hívta a városvezetés a női csapatot. A SFAC vezetőit, akik anyagiakat nem sajnálva versenyeztették az eredményt elérő csapatot, azokat Simon alpolgármester úr nem hívta meg az átadóra! Szerintem ez a történet tökéletesen példázza mind azt, hogy ki csinál várospolitikai kérdést a soproni sportéletből, pontosabban a labdarúgásból.
– Ilyen körülmények között mit gondol a jövőről?
– Nézze az biztos, hogy én mint, konzervatív, nemzeti ügyek iránt maximálisan elkötelezett soproni polgár, választott képviselő, díjazás nélkül, anyagiakat nem sajnálva építem és támogatom a Sopron futball életének egy szeletét. Én nyugodt lehetek! Mindenki számára világos, hogy sokat tettem a soproni fociért és az összefogásért. Azok, akik ezt megkérdőjelezik, vagy nem veszik észre, és nem hajlandóak a soproni futballért összefogni a SFAC-al lelkük rajta! Nekik nyilván elég ha önmagukkal fognak össze. Képezzék nyugodt szívvel a soproni gyerekeket 10 éven át a megyebeli települések, klubjai számára. A társadalmi “good wil” ekkor is mérhető és nyilvánvalóan kivételek is vannak. Számomra érthetetlen azonban, a SFAC-al szemben gáncsoskodók szándéka. Én nem kérdőjelezem meg az ő tevékenységüket! A közjóért / a sportoló gyerekekért tett jószolgálatukat, de mindazt amit tesznek nem csak a gyerekekért, teszik hanem a saját fizetésükért, a saját boldogulásukért is! Ez is rendben van egyébként. De azt kérem tőlük a nyilvánosság előtt is, hogy ne rúgjanak a SFAC-ba és hagyják békében fejlődni, nem mondják azt, hogy nincsen elég idő a futballpályákon számunkra! Ennyi csupán a kérésünk!
Ez év nyarán lemondtam az SC SOPRON felügyelő bizottsági posztjáról, mert egy másik egyesületben tevékenykedek, és eddig sem számított a véleményem.
Zárszóként, hozzátenném, hogy én és a klub elkötelezettjei egy másik úton haladunk tovább. Ez az út is SOPRONI! Tudom, hogy sokan csatlakoznak hozzánk. Ez a Soproni FAC 1900 SE útja! Akinek mindez szimpatikus, segítse, támogassa a munkánkat!
Hálásan köszönjük majd! Hajrá Sopron, hajrá SFAC!
cyberpress.hu
