Pair o’ Dice / Pohl Dávid: Egész egyszerűen, ez az életünk! ( riport )

Ha megnézzük a magyar zeneipart, akkor egy elég szűk és már jócskán telített piacról beszélünk. Az idei évben kitört pandémia által okozott korlátozások pedig csak nehezítették a feltörekvő zenekarok esélyeit. Egy új korong megjelenéséről valamint az egész világot maszk mögé szorító új helyzetről beszélgettünk Pohl Dáviddal a –  soproniaknak biztosan ismerősen csengő – Pair o’ Dice zenekar gitárosával.

Fotó: EMEM video & photo

Honnan jött a név?

A nevünket a legelső basszusgitárosunk találta ki. Jól csengett, valahogy hangzatos volt. Viszont visszagondolva a legelső lógónk valami halálgyász volt, ha teljesen őszinte akarok lenni.  A nevet felhozva amúgy elgondolkodtunk már egy cserén is. Felkonferáláskor nem igazán sikerül eltalálnia az embereknek a megfelelő kiejtést.  Pedig általában még meg is kérdezik a biztonság kedvéért. Ennek ellenére azért találkoztunk már kicsit furcsa kiejtéssel, mint például: „pöröj densz” „páró dájsz” vagy a „pájdör densz”. A név leírásáról pedig ne is beszéljünk inkább *nevet*

Milyenek voltak a kezdetek? Mesélj kicsit a zenekar lendületéről!

A szüleink szintén zenészek, Az Isti valamint a Zoli édesapja is a Blokád nevű zenekarban voltak aktív tagok, édesapám pedig a Lord zenekar énekese. Mondhatni, hogy szinte mindannyian ilyen közegben nőttünk fel, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy elkezdtünk ezen az úton próbálkozni.  A zenekar hivatalosan 2013 februárjában alakult, az első közös fellépés egy soproni tehetségkutató volt, amit meg is nyertünk és ennek köszönhetően a Volt fesztiválon is felléphettünk még ugyanabban az évben.

Basszusgitáros téren már a harmadikat fogyasszuk, de szerencsére az előzőekkel sem haragban váltunk el, egyszerűen csak olyan élethelyzet jött, hogy nem tudtak maradni. A jelenlegi négyesfelállás viszont  2018-tól van jelenleg.

Azt elismerem, hogy néha azért nehéz kilogisztikázni a dolgokat, hisz mindannyiunknak van rendes civil munkája a zenélés mellett és olyan tagunk is van, aki már komplett kis klánnal, családdal rendelkezik. De mázlistának mondanám magunkat, hisz zenekaron belül nézeteltérések hála az égnek nincsenek, pedig viszonylag  elég kiállhatatlan és nehéz természetűek vagyunk, de talán pont ezért is van egyfajta egyetértés a bandában.

A szövegeket nálunk csak a Zoli írja és nem is nagyon szoktunk beleszólni vagy változtatni.  Maximum a stúdiós felvételek során vannak apróbb változtatások, de szerintem kifejezetten megvan hozzá a tehetsége, hogy megtalálja a legmegfelelőbb szavakat és valami különlegeset alkosson.

Abban mind egyetértünk és a jövőben is szeretnénk ehhez tartani magunkat, hogy káromkodásnak és egyéb vulgáris elemeknek semmi keresni valójuk nincs a szövegeinkben.

A dobosunk édesapjának van egy klassz kis pincehelyisége, ahol jelenleg is próbálni szoktunk.

Koncertek terén pedig édesapám azért nagy segítség, amiért hálásak is vagyunk, hisz nem egyszer tudtunk fellépni a Lord előtt.  De nincs biztos recept a sikerre, pénz azért nem árt, de a „nagyok” sem tudnak erre a kérdésre pontos választ adni. Tehetség, kitartás és szerencse. Ez a három elem mindenképp kell. De feltűnően érzékelhető, hogy a fiatalabb korosztályt nehezebb megfogni, ezen mindenképp változtatni szeretnénk.

Jövőbeli tervek?

Az biztos, hogy mi már áprilisig nem fogunk koncertezni, jelenleg a harmadik lemezünk kiadására készülünk. Januárban szeretnénk felmenni a stúdióba, és ha minden jól megy a Hammer ki is fogja adni, április első hetében pedig már szeretnénk is bemutatni a soproni Hangárban. Most 10-11 számot szeretnénk kidobni, körvonalakban már mindegyik meg is van, a következő hetekben már demózunk.

Őszintén bevallom ettől a lemeztől azért várunk is egy kis csodát. Elkezdődik egy kisebb stílusváltás, szeretnénk most némileg a keményebb hangzás fele elmozdulni, hörgést belevinni például. Próbálunk mindenhol elérhetőek lenni. Youtube, Spotify, Apple music – és egyéb kötelező platformon is ott vagyunk. Közben folyamatosan szeretnénk javítani, kicsit alakítgatni a színpadképen is, jobban feldobni, extra dolgokat hozzáadni.  Manapság már a vizuális hatásra is jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni, nem elég, hogy elmész, és csak úgy kiállsz.
Tavasszal azért minimum egy 4-5 állomásos lemezbemutató klubturnét jó lenne összehozni, majd pedig remélhetőleg elindul a fesztiválszezon is.

A Dalban is szeretnénk egy próbát tenni, hátha kicsit szélesebb réteget sikerül így elérnünk, akik még nem hallottak rólunk. Jövőre már nyolc éves lesz a zenekar, jó lenne egy kicsit jobban megnyomni a dolgot és nagyobb sikereket elérni.

Milyen volt az idei év a zeneipar számára?

Mint ahogy minden kisebb és nagyobb zenekarnak, így nálunk is ez az egész év mondhatni kuka… Hiába van az 500 fős lehetőség, az emberek most ott spórolnak, ahol tudnak, nyilván elsősorban inkább az alapvető dolgokra költ most mindenki, a koncertek és más szórakozás háttérbe kerülnek.  A vírushelyzet, más együttesekhez hasonlóan elég szép tisztogatást végzett a naptárunkban. Túl sok mindent nem tudunk csinálni csak várni és reménykedni, hogy 2021 jobb lesz.

Idén már 30-40 koncert le volt kötve. A harmadik Csornán lett volna, majd emlékszem jött a bejelentés, hogy sztornó gyakorlatilag az egész év. Ennek nagy része át lett téve jövőre, de majd meglátjuk. Most már én is óvatosabban fogalmazok.  Tavaly legalább önfenntartóak tudtunk lenni, vagyis nullára kihozni a dolgokat, idén sajnos ez már máshogy alakult.

 

Mi ad motivációt?

A visszajelzések kifejezetten jók, látnak bennünk fantáziát, de azt minden zenekarnak meg kell értenie, hogy Magyarországon ez a piac nagyon telített, nehéz valóban feltörni és megélhetési szinten űzni ezt az ipart.  Az ember – főleg az elején- sokáig csak lapátolja bele a pénzt kétkézzel és reménykedik.

Kezdetben pedig nyilván sok a kínos, visszagondolva már azért mégiscsak vicces szituáció.  Az egyik ilyen például, amikor Szombathelyen az Alvin és a mókusok előtt játszottunk.  Tudod, tipikus nagy tarajos emberkéket látsz mindenhol és ekkoriban még a jóval lágyabb hangzás volt ránk jellemző.    Vége a számnak, beleadtál, amit csak lehetett, büszkén állsz a színpadon és a tapsnak a legkisebb decibele sem hangzik el.  Ez akkor azért elég lelombozó volt, de most már csak nevetünk, az ilyen helyzetek is hozzátartoznak ehhez. Azonban minden rossz vagy kellemetlen dolgot kárpótol, amikor lenézel a színpadról és látsz, mondjuk egy zenekaros zászlót vagy, ahogy az emberek kívülről fújják a számainkat.

A legjobb emlékem mégis az, hogy egy kedves rajongónk Blanka, szintén Szombathelyen, teleírt egy A4-es lapot mindenféle pozitív szöveggel, hogy fontos számára a zenekar és mennyi erőt ad neki, amit csinálunk. Nagy kedvencem még a Volt fesztivál, ami mindig király és soha nem okoz csalódást.  Kifejezetten jó volt a 2018-as, délután három órakor még tisztán emlékszem, hogy egy elég nagy tömeg gyűlt a színpadunk elé, maguk sem tudjuk, hogyan alakult így, de ez is különösképpen egy kellemes emlék.  Ezek összességében azért elég nagy löketet adnak az embernek, hogy igenis érdemes folytatni és tovább csinálni.  A zenekar feloszlatása soha nem volt téma, egész egyszerűen fogalmazva: Egyszerűen ez az életünk!

 

 A Pair o’ Dice jelenlegi tagjai: 

  • Szokodi Zoltán – ének,
  • Pohl Dávid – gitár,
  • Szántó Tamás – basszusgitár
  • Fördös István – dobok

Korábbi tagok:

  • Bércesi Dániel – gitár
  • Prekker János – basszusgitár
  • Budai Tamás – basszusgitár

 

Szerzőnk korábbi cikkei:

 

Mészáros Márk – Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ezt csinálhatom

Nehéz a környéken jó fotóst találni úgy, hogy Mészáros Márk neve ne jöjjön velünk szembe. Amikor ismerősömék megkértek, hogy kérdezzek utána hátha az én társaságomon belül ismer valaki egy megbízható művészgyereket, akkor ez a név kivétel nélkül mindig mindenkitől visszaköszönt.

 

Kulturált tartalommal népszerűsítik a tudatos és minőségi sörfogyasztást

Ha a sörökről van szó, akkor az utca emberének általában csak két szó jut az eszébe, mégpedig a világos és a barna. Az évek során már hozzánk is elért a kézműves és egyéb különleges sörök világa, azonban még mindig gyerekes botladozással, és kisebb nagyobb kételyekkel haladunk a testesebb, komolyabb ízvilággal rendelkező italok megismerése felé.