Valós tartalomra törekszünk...

November 4. – Nemzeti gyásznap

November negyedikét,  amikor az 1956-os események áldozatairól emlékeznek meg hazánkban és szerte a világ bármely táján élő magyarok, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá, amikor is emlékezünk és tisztelgünk a hősök előtt. 

A nemzeti gyásznapon félárbocra engedték Magyarország lobogóját a Kossuth téren a Parlament előtt, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 62. évfordulóján. A kegyelet jeleként a lobogó egész nap félárbocon marad. MTI/Kovács Tamás

 

Magyarországon 1956. október 23-án a békés tüntetéssel kezdődő majd fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarország tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott.

A magyarok küzdelmét és sorsát azonban a szovjet Vöröshadsereg katonai inváziója pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány felmondta a Varsói Szerződést és kinyilvánította Magyarország semlegességét. Mint az kiderült erről a beavatkozásról – megszállásról –  már október 31-én döntöttek Moszkvában, és onnantól kezdve már folyamatosan érkeztek a szovjet csapatok Magyarországra, felkészülve a felkelés leverésére.

1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest illetve  a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök, honvédegységek és számtalan civil polgár – azonban bátorságukról és a független, semleges Magyarország iránti elszántságukról tanúbizonyságot téve felvették a harcot a túlerőben és felszereltségben sokkal erősebb megszálló csapatok ellen, ám kitartó harcuk reménytelen küzdelemmé vált.

Soproni események: 

1956. november 4-én szovjet harckocsi-különítmény vonult be Sopronba is, ahol aztán gyors ütemben lezárták a város stratégiai pontjait. Az ezen a napon Bécsből Budapestre tartó Kéthly Anna államminiszter is leghűségesebb városban rekedt – nem tudott a főváros felé indulni –  ahonnan aztán a Soproni MEFESZ elnökével, Bujdosó Alpárral egy delegáció tagjaiként utaztak New Yorkba az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a Nagy Imre-kormány, a forradalmi diákság, és a magyar nép képviseletében. A küldöttség azt akarta elérni, hogy az  ENSZ küldjön rendfenntartó alakulatokat Magyarországra, amely azonban nem járt sikerrel.

A soproni főiskolai és egyetemi ifjúság a fertődi tüzérezredtől kapott tarackokkal a megszálláskor ugyan megpróbálta elreteszelni a „soproni beszögellést” Kópháza-Nagycenk térségében és a hallgatóság egy része (III., IV. és V. évesek) kézifegyverekkel kivonultak a város védelmére. Egy szovjet felderítő különítmény azonban (3-4 harckocsi és páncélautó) hamar véget vetett a reménytelen ellenállásnak, annál is inkább, mivel a fertődi tarackok mindegyikéből hiányzott a gyújtószeg. Az objektumok magyar őrségét mindenütt lefegyverezték a megszállók és  Boncsuk ezredes irányításával szovjet városparancsnokságot állítottak fel.

A hallgatóság közül mintegy 450 fő (ebből 220 erdész) hagyta el hazáját, félve a rájuk váró megtorlástól, a bizonytalan jövőtől.

 

 

November negyedikén, azokra a hősökre emlékezünk, akik harcoltak az elnyomó és megszálló erők ellen, amely nap az mellett hogy hazánk  történelemkönyvébe  fekete betűkkel vésődött be, mégis a tisztelet és egyben a hazaszeretet büszke napja is, amely példája annak, hogy a magyar szív nem ismer lehetetlent és büszke hazafijai akár a vérüket is áldozzák a nemzetért!

 

 

 

 

 

Cikkünk Ifj. Sarkady Sándor: A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban című könyvéből merített információkat. 

Hirdetés: