A 75 évvel ezelőtti doni harcok hőseire emlékezett a város

Hetvenöt évvel ezelőtt hazánk történelmének egyik legszomorúbb eseménye történt, hiszen a  Don-kanyarban vívott ádáz harcok során több ezer honfitársunk esett el vagy került fogságba. Az ő hősies helytállásukra minden esztendőben megemlékezik az ország és természetesen a leghűségesebb város is, ahol az idei 75-ik évfordulón is ünnepséggel, főhajtással és koszorúzással adóztak a helyiek hazánk hősei előtt.

fotó: Koszorú Mihály

 

A Deák téren megtartott megemlékezés a Széchenyi István Gimnázium tanulóinak, Payrits Karmelának és Árvai Máténak a műsorával kezdődött, akik korabeli katonadalokat adtak elő. Ezt követően  Illésfalvi Péter hadtörténész idézte fel a tragikus doni eseményeket és kitért  a soproni és Sopron környéki családok veszteségeire is. Az ünnepség zárásaként főhajtás mellett koszorút helyezett el Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében Dr. Simon István alpolgármester valamint a város egyetemistái, intézmények vezetői és a lakosság is.

 

fotó: Koszorú Mihály
fotó: Koszorú Mihály
fotó: Koszorú Mihály
fotó: Koszorú Mihály
fotó: Koszorú Mihály

 

Rövid áttekintés az egykori eseményekre: 

A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédségnek az 1941/1942-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A hadsereg 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak.  A megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült.

A szovjet hadsereg hosszas előkészítés után 1943. január 12-én indította meg az Osztrogozsszk-Rosszos hadműveletet. A 40. szovjet hadsereg támadása az urivi és a sztorozsevojei hídfőkből való kitöréssel kezdődött. A túlerő mértéke élőerőben 2,7:1, tüzérségben 5:1, páncélosokban 1,3:1. A hadművelet célja az Osztrogozsszk–Rosszos-vasútvonal fennhatóságának megszerzése volt.

1943. január 12-én, −30 °C fokos hidegben, (a hadtest naplója –42 fokot rögzít) erős harckocsi-támogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén (az urivi hídfőből kitörve déli irányban). A kezdeti eseményekről a források eltérően számolnak be. A hivatalos magyar jelentés szerint az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen harcolt, az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett. A hadsereg egyik vezérkari tisztjének visszaemlékezése szerint ugyanakkor a védelem meglepetésszerűen összeomlott, a 4. gyalogezred megfutamodott, az arcvonal mögött lévő tüzérségi eszközök harc nélkül kerültek szovjet kézre. (Ismét más, szovjet forrásokra hivatkozó beszámolók szerint a szovjet fél a támadás során 5 halott és 42 sebesült saját veszteség mellett 1000 hadifoglyot ejtett.)

A hadsereg maradékát kb. 100 km-re a Dontól nyugatra próbálták összeszedni. Január 22-ig kb. 17 000 olyan katona érkezett be, akinek fegyvere volt, a többiek fegyvertelenül, a legtöbben sebesülten, fagysérülten. Századnál nagyobb szervezett egység nem érkezett vissza. Az egész hadseregnek 6 db lövege maradt meg.

Zömük február elején érkezett meg, de még márciusban is érkeztek katonák, voltak akik majd’ 300 km-t gyalogoltak. Március 3-ig 2913 tiszt és 61 116 fő legénység érkezett be. (Ha 200 ezerből kivonjuk a megjelenteket, akkor sokkal több a veszteség mint 100-120 ezer ember.)

Elveszett mintegy 100-120 ezer ember. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet, azonban a szovjet csapatok fent említett harcmódja miatt a foglyok száma aránylag csekély volt, és ezek nagy részének sorsáról sem sokat tudunk.